Tangó
Tangó
Bíborfényben a nap megfürödve,
a hegy csúcsán egy percre megpihen.
Ébred a sarki bár, de hűsölve
a portás még az árnyékból figyel.
Szálingóznak sorba a zenészek,
utolsónak a dobos érkezik.
Trombitás hangol, fény hull feléje,
a kongással a ritmust ízlelik.
Az első vendégek közt érkezik
a senorita, mint minden este.
Felül a pulthoz, a bárt kémleli,
Samy! A koktélomat keverd be!
Tűzvörös estélyi ruhát visel,
combközépig oldalt fel van vágva.
Kortyol az italból, s felfigyel:
egy macsó férfi lép be a bárba.
Leül, rendel egy üveg tequilát,
lüktet a vére, vágyik a táncra.
Kortyol a nő, ajka piros virág,
s a haja, lágyan omlik hátra.
Szabad egy táncra? Kérdi a férfi,
a zene lágyan közéjük simul.
Egyszerre lépnek, szemével kéri,
pördül a másik, arca kipirul.
A zenekar egy gyors tangóra vált,
ritmusok ölelkeznek merészen.
Táncba rejtett titkos vallomás,
s csak a tekintetek beszélnek.
Megszűnik minden, a tánc elcsábít.
Hol voltál? Kérdi szemével a nő.
Most itt vagyok, és csupán ez számit,
és a tangó, csak a tangó a fő.
Budapest, 2008. március 20.
|
|