| Küzdőtér |
|
|
|
| Fullextra.hu: Amatőr Irodalmárok Klubja! |
|
|
|
|
Elmúlás Ideje:: 07-07-2005 @ 12:13 pm |
|
|
|
|
Mellettem elrobog a világ,
Az elmúlás annyira fáj,
Hogy szinte bomlik a testem.
Mennyi minden vár még,
Hiszen a jó dolgokból sosem elég,
És még alig éltem.
Az ember megszületik,de máris meghal,
Szembe kell néznie jóval,rosszal,
De csak egy másodperc az élete.
Ez szempillantásnyi rövid idő,
Félő,
Hogy élt,de mégsem élt.
Társ nélkül fájdalmas.
Mert otthon vár az édes,
Aki bármikor képes
Megörvendeztetni.
A család,ez az összetartó erő,
A lány,a fiú,a szerető nő,
A legeslegfontosabbak.
De hiába,minden amit az élettől kapunk,
Az út végén vár fényes kapunk,
Ami nem más,mint a halál..
|
|
|
|
|
Utoljára változtatva 07-07-2005 @ 12:13 pm
| Hozzászóló: Walsh (Ideje: 07-07-2005 @ 02:16 pm)
Comment: Jó meglátás, szép megfogalmazás... két dolog: a "legeslegfontosabb" kicsit fura, és az utolsó sor már talán túlmagyarázás (mindenki tudja, hogy a halált említed)...
+ 1 megjegyzés: "Az ember nincs tudatában a megszületésének, kínok között hal meg, és közben elfelejt élni" - na persze ez kicsit negatív... |
|
|
|
|
| Hozzászóló: LEKA (Ideje: 07-07-2005 @ 10:28 pm)
Comment: Kedves Szkleni!
Most figyeltem fel a versed címére. Micsoda véletlen!
Pont ezt a címet adtam én is a versemnek.Nyilván a téma is hasonló. Mert bizony elszalad az élet velünk, s lassan vége...
Szeretettel:Éva |
|
|
|
|
|
