Mivel nem jut eszembe jobb ötlet, folytatom a Polit-Brehm sorozatot.
Akiről szó lesz, az a Szarka. Na, ki lehet a Szarka? Természetesen Medgyessy Péter a Szarka.
Nem csak az obligát közmondás ürügyén, mi szerint: Sokat akar a szarka, de nem bírja a farka, de a jellegzetesen “szarkás” tulajdonság miatt, miszerint különböző kincseket gyűjtöget, ráadásúl nem is a saját fészkébe.
A választások után, ugye tele volt a fészek kincsekkel, jutott belőle mindenkinek, de a szarka elröpült és most majdnem félidőben visszaszállt fészkébe, és szomorúan konstatálta: minden kincse odalett. Elő, hát: megszorító intézkedések! Röppen a szarka ide-oda, keresne új kincseket, sajna sehol se lel. (Elmaradt a várt gazdasági fellendülés) “De majd most lesz. Majd elindul a növekedés, és minden jó lesz.” Ebben reménykedik a szarka.
Ki kell, hogy ábránduljanak. Nem lesz gazdasági fellendülés. (Illetve, ha lesz is, rövid életű). A világ, minden mutatóját tekintve lefelé tendál. Minden romlik, ócskásodik, mocskolódik, rombolódik.
De mitől is lenne fellendülés? A Nyugat (és eszméje a kapitalizmus) leszálló ágban van. Túljutott élete delelőjén. Egyre fogynak a kizsákmányolandók és kizsákmányolhatók. Hová léphet Kína vagy olyan országok után, mint Románia? Nemsokára, mint a Király a matt után: egyetlen lépése lesz; az asztal mellé.
Az USA egy külön babszósz. Ő egy darabig találni fog ellenséget magának, (hogy fenntarthassa a fejlődés látszatát) akivel kedvenc szórakozását, a háborúskodást űzheti. (terrorizmus, diktátorok) De mi van, ha elfogynak ezek? Mi jön majd?(Iszlám? Egyesült Európa? Na hiszen!).
A kommunizmus történelmi kísérlete befuccsolt. Harmadik Út nincs. (A Harmadik Út csak szép szavak csokra, illúzió, ígérgetés)
Erről újra eszembe jutnak a magyar szocik. A magyar szocikkal az a baj (többek között), hogy abba a tévhitben ringatják magukat: itt demokrácia van. (E szerint gondolkodnak és cselekednek, vagyis politizálnak.)
Ki kell, hogy ábránduljanak. Itt (de máshol sem) nincs demokrácia!!!
A demokrácia, úgy tudom, tömören és sarkítva, azt jelenti: nem félni. Namármost. Itt mindenki fél valakitől vagy valamitől: Az ősz munkás fél a huszonkét éves “vállalkozó” főnökétől, hogy fenékbe billenti; lehajtott fejjel dolgozik. A kis és közepes “vállalkozó” fél az adóhivataltól és az ilyen-olyan ellenőrzésektől, az alkalmazottak félnek az Elbocsátás nevű démontól, a közalkalmazottak és a nagyvállalkozók a Társdalom megvetésétől. A nagypolgárság egyébként is olyan, mint a zugivó, titokban fogyaszt. (Ráadásul nem is itt, a hazájában, hanem külföldön. Ebben téved a Medve (Kuncze), még fogyasztási adót se fizet a Gazdag)
De folytatom, ki kitől fél. A szegény fél az éhenhalástól, a polgár fél a szegénytől és az államhatalmi erőszakszervektől. A hivatalnokok az Elbocsátás nevű démontól, a politikusok a nyilvánosságtól és a médiától.
A bankárok és a pénzemberek attól félnek, hogy előbb utóbb rájön valaki a stiklijeikre.
Szóval mindenki fél mindenkitől. És ezt nevezik itt demokráciának.
Most inkább abbahagyom, mert olyant találok mondani, amit magam is megbánok. (Bár ezt kétlem.)
Jóccakát!
