Bűn velünk együtt gyökerező,
ámde az hogyan lett eredő?
Mért lehet, hogy jóságszerető
kedv előtt gonoszság belepő?
Tiltva-tépni-fáról-ehetőt
szülte „mért?"-je szorongás kelető,
kérdve törve korlát temető.

Isten adta bűnünk, mi a kő?

*

Régen élte megcsalta személy,
meg kiben hasonlott a szeszély,
el ki hagyta már álma esélyt
vett elő kolostorban segélyt.
Most hazudva légvár seregély,
vagy kaphat gyomra csupán fekélyt,
majd idegbeteg rongya kevély,
vagy lehet talán még művész.

*

Jól fejez ki természeti táj
érzetet s a szépségei báj,
környezetben áldott a szabály,
ezt tovább az írói dagály
átsugallni tud, szebbre király,
ritmusába mert száll az irály.
Táj de dallamán mégse apály,
tücske zsong, dalok keltve madár.

*

Szóra rendező elv logika,
így beszédbe vonott rabiga,
gondolat pedig járt karika,
szó viszont a tengernyi bika.
Rakni sorba másképp praktika
szóhalom, ha nem félsz barika,
s új képe társítva liga.
Változatba végesek-e szavak?

*

Gondolatban érzésnek a szó
általános árnyékiba tó,
mert egyéni lelked a szabó,
ám tömegbe nyelvkép a rakó,
egybe így hasonló szava szól,
s cseng a pletyka elvén a való,
fejbe véve sejtést zavaró,
hangulatra szóhang cáfol.