A Mikulás-témáról jutott eszembe:

Az első ilyen jellegű emlékem a mostoha nagyapámhoz kapcsolódik. Még óvodás voltam, amikor egyszer beöltözött Télapónak. Nagymamám elbeszélése alapján piros melegítő volt rajta, én már erre nem emlékszem. Akkoriban minden elmaszkírozott arcú embertől féltem, a bohóctól is, így hát tőle is. De azért meg akartam kínálni háztartási keksszel, mire Apu közölte, hogy a bort valószínűleg jobban szereti. Állítólag mikor hazafelé ballagott, akkor jöttem rá a cipőjéből, hogy ő a Papa.

Még az oviban egyszer a mi óvónénink öltözött be. Nekünk, nagycsoportosoknak felfedte kilétét később, de a kisebbeknek nem volt szabad elmondani. De Nelli, a rokonom elmondta, ezért a sarokba állították.

Hetedikes koromban én lettem a Mikulás az osztályban. Ez érdekes volt, felszabadultan játszottam, mert a maszk eltakarta az arcomat. Ez valahogy erőt adott és jóérzéssel töltött el.

Mikor a legnagyobb fiam volt kb. 2 éves, jártunk a baba-mama klubba, ott a férjem öltözött be. Szerencsére Miki nem ismerte fel. Elég fáradt volt már a kicsi, ezért nagyon rosszul viselkedett. Egy anyuka éppen a férjemnek panaszolta el, hogy micsoda neveletlen gyerek ez a Miki, nem tudván, hogy ő a Télapó bácsi fia.

Aztán később két egymást követő évben hívtuk ki a Mikulásszolgálatot, akkor már négy gyerek volt. Első évben két krampusszal jött ki a Télapó, meg voltam velük elégedve, mert pontosan jöttek. Abban az évben az volt a rossz, hogy Anyu egész nap azzal riogatta a gyerekeket, hogy ha nem viselkednek jól, akkor nem jön senki hozzájuk. Egy évre rá rengeteget késett a Mikulás, akkor megfogadtam, soha többet.

Tavalyelőtt gyülekezetünk egyik presbitere jött. Ő kb. úgy néz ki, mint Engels, tehát szakállra nem volt szüksége. Nem tudtuk, hogy jön, meglepetés volt. Hozott néhány szaloncukrot. Zsuzsi felismerte: "Ez nem az a bácsi, aki a kiságyat szerelte meg?" De ő volt.

Tavaly úgy csináltuk, hogy belerejtettem az ajándékokat a csizmákba, és becsöngettem, mintha épp akkor ment volna el a Télapó. Igen ám, de Zsuzsi meglátta, ahogy ott matatok, így rájött, hogy én vittem oda az ajándékokat.