előbb a tű fokán át

meg vissza

majd túl kell élni a zuhanást is

és kivárni míg mutatkozik

a membránok nyújtotta tér

ha parányi bemetszést

ejthetnénk a húron

ha képesek volnánk

ujjlenyomatunk

labirintusává sűrűsödni

egyszerre érinthetnénk

múltat jelent és jövőt

átnyúlnánk csak

az időn

ahol mint megolvadt cink

sistereg lüktet

kiboltosul a mátrix

bontanánk csigalépcsők

feltekert vásznait

s nem lelnénk az élt a hajtást

a szigorút az egyenest

lenyűgözne az értelem

mélytengeri akusztikája

csusszannánk

vadászkürt öblű

odvak üregeibe

türemkednénk az

 ismeretlenbe át

hajtva

gondolatok

bőrizomtömlői

által