| Küzdőtér |
|
|
|
| Fullextra.hu: BLOG, Napló! |
|
|
|
|
2005. január 3o. vasárnap Ideje:: 01-30-2005 @ 06:11 pm |
|
|
|
|
| Gondolkodom.......Rajtad és rajtunk. Néha elég úgy érzem, túl
sok a szenvedés a net-en keresztül fenntartott szerelmekben. Így ebben is. Sokszor nagyon hiányzol. Akkor még írni sincs kedvem Neked. Akkor el tudnék bújdosni. Azon töprengek, mi értelme az egésznek. Van értelme? Van remény, hogy ne a hiányok legyenek túlsúlyban? Lehet ezt pozitívan nézni folyamatosan szinte? A jó oldalát lehet nézni, hogy ne fájjon?
Nem tudom a válaszokat. Nem tudom mennyi esélye van egy szerelemnek, ami nagy távolságból próbál életben maradni. S ráadást egy álomnőt szeretsz még mindig. Egy nemlétező nőt? Hogyan lehet nemlétező nőt szeretni? Mert az megértem, hogy Őt szereted még mindig, aki előttem volt két évvel. Azt még megérteném. Hogy nem tudtad elfelejteni azt a nőt. Mert az egy valóságos nő. De akit Te teremtettél az írásaidban, az egy álomnő, nem valóságos személy. Te hívtad életre, Te vonod vissza a létjogosultságát, ha igazán akarod. Más nem teheti meg, mert nem fér hozzá. Benned él csak. Sehol máshol nem létezik. Vagy jobb, ha "Vele" maradsz életed végéig, hiszen egy álomnőben nem lehet csalódni, Ő mindig kedves, mindig szép, mindig jót mond és tesz. Ahogy éppen Neked a legjobb, azt teszi, hiszen Te irányítod Őt is és Magadat is. Nem vehetem fel a versenyt vele. S nem is akarok versenyezni egy álommal. Lehet, jobb, ha szépen eltűnök. Nincs esélyem sokszor úgy érzem. S nincs is értelme. Lehet, hogy nem is tudsz igazán szeretni soha sem engem. Anélkül pedig - minek? Csak mennének az évek, s később még jobban fájna. Keressek magamhoz illó, közeli férfit? De egyelőre nem érdekel senki más. Ez a baj. Talán, ha találkozhatunk ismét, s lesz idő beszélni is, akkor ki lehet tárgyalni ezt. Jobb lenne személyesen. Tegnap este szépet írtál nekem, amire én elég valóságos tényekkel válaszoltam. Hogy elsősorban Rajtad áll, megváltoztatod-e az életedet. Ha nagyon akarod, meg fogod változtatni. Egyhelyben jársz. Értelmetlen köröket teszel. Kifáradsz és kiborulsz. Ahogy - én is lassan. Mi értelme? Erre még nem válaszoltál, pedig képes voltam vasárnap hajnali 5-kor már ébren lenni. De Te valószínűleg aludtál. Jó lenne, ha tudnál szólni ilyenkor. Felesleges aggódás és időpocsékolás nekem. Talán megérzed, mit szeretnék mondani mindennel. Egyszer majd megmutatom Neked azt a naplót. Holnap majd leírom azt is ide, hogy mikor fogod meglátni. Még szeretlek. |
|
|
|
|
Utoljára változtatva 01-30-2005 @ 06:11 pm
| Hozzászóló: bla (Ideje: 02-02-2005 @ 07:44 pm)
Comment: Nagyon realisztikus! Átéltem hasonlókat! |
|
|
|
|
|
