A Talmud megállapítása szerint a halak nem pusztultak el (Zváchim, 113).

Baruch Epstein rabbi, a Torá Tmimá szerzője, szerint ennek a következő volt az oka: oly nagymérvű volt a világ romlottsága, hogy még az állatok és a madarak is fajtalanságot követtek el, kizárólag a halak voltak azok, akik csak a saját fajtájukkal párosodtak...

Én azért adnék egy másik magyarázatot is. Tudnivaló, hogy a halak vízi lények, ezért, amikor jött az Özön, sokat nem ártott nekik, a közeg ugyanaz maradt, csak kissé terebélyesebb; mintha valaki a lakótelepi szoba-konyhából egy tágas rózsadombi villába költözne. Némi kellemetlenséget csupán az édesvízi halak szenvedtek el, amikor a tavakat magába fogadta a tengerár, de hát ez legyen a legkisebb malőr ebben a nedvdús haddelhaddban.
Van itt azonban egy lényegesebb dolog is. Noénak, ugye, az utasítás alapján be kellett fogadnia minden élőlényből egy-egy párat. Mi lett volna, ha a halakból is befogadott volna? A hal-pár nyilván nem jól tűrte volna a Bárka száraz levegőjét, vagyis: néhány perces néma tátogás után kilehelték volna a lelküket. Ezt a Noét nem ejtették a fejére! Tanulság: Néha azzal tesszük a legrosszabbat, ha minden áron meg akarunk menteni valakit.