D.-t még a gólyatáborban ismertem meg.Az első benyomásra úgy tűnt, hogy kedves lány és ez igaz is volt.A táborban szinte elválaszthatatlanok lettünk, pedig csak egy hétig tartott.Annyi hülyeséget csináltunk együtt, rengeteg közös dolog volt bennünk, és egy csomószor egyszerre mondtunk dolgokat.Hihetetlen, hogy ennyi idő alatt szinte összenőttünk.Aztán elkezdődött a suli.Mivel én B.-be kerültem ő pedig Á-s lett, eleinte kivoltunk akadva, hogy nem tudunk együtt bohóckodni az órákon, de aztán szépen lassan megszoktuk ezt az állapotot.Állandóan átrohangáltunk egymáshoz a suliban, meglógtunk táncról, a hétvégéken együtt mászkáltunk, vagy éppen csak videóztunk valamelyikünknél.Mindig mellette álltam, ha otthon voltak problémái, ha a suliban.És lehet, hogy néha túl kemény voltam abból a szempontból, hogy mindig megmondtam neki, hogy mit csinál rosszul, de kértem, hogy ez legyen fordítva is így.Tényleg minden 1000%-ig rendben volt, csak jött egy nagy-nagy probléma, ami eleinte még fel sem tűnt... 

Mivel még mindenkinek nagyon új volt a suli, természetesen nem utált senki senkit, de ahogy teltek a hetek az A. osztályban egyre több klikk alakult ki.

Az előbb emlegetett probléma nem volt más, mint D. osztálytársa A..Egyre többet voltak együtt és én meg egyre kevesebbet beszélgettem a D.-val.Ez nagyon zavart...
...Aztán hip-hop máris 1 hármas "barátság" közepén találtam magam.Akkor nem vettem észre, de rühelltem már az egészet.A D.-val való barátságom, kezdett teljesen szertefoszlani, ez a hármas "barátság" pedig a világ egyik legundorítóbb dolgai közé is tartozhatott volna.A lényeg, hogy megpróbáltam kihozni belőle azt, hogy "legyünk egymáshoz mindig őszinték".És persze rendesen megszívtam.A hátam mögött intézkedtek meg ilyenek, dehát mást nem is várhattam volna.A.-D. páros már teljesen kész volt.Az A.-t már régebben is utálta mindenki, mert mindenkinek kavart, de miután a D. összemelegedett vele, ő is teljesen átvette az A. stílusát és őt is megutálták.(mondjuk ebben az is közrejátszott, hogy lekezelően beszélt másokkal és játszotta a királylányt).Hasonló barátság alakult ki köztük, mint hajdan én és a D. közt.De ez más volt.Engem már le sem sz.rtak és még engem csesztek ezért le.Hát nem bántam elegem volt ebből a libás viselkedésből.Amiket akkor csináltam (na nem kell rosszra gondolni) mikor velük barátkoztam mind megbántam, mert az ő nagyszerű tanácsaikra hallgattam.De hogy miért?Jó kérdés...

Ma van egy hónapja, hogy összevesztem mindkettővel, persze azért mert az A. szépen bekavart (egy másik lánynak megmondtam azt amit hajdan a D.-nak és ezt az A. elmondta neki), de nem bánom.Nélkülük szabadnak érzem magam.Bár a D.-t sajnálom.

Persze a az A. nem lenne a D.-val kibékülnék, dehát ez van.Nekik jó így (bár valamelyik nap az A. bepróbálkozott vmi nyálas szöveggel, nem kértem belőle) és nekem is jó.Nem utálom őket, de nem kérek belőlük többet...

Ennyit a barátságunkról.Úgy tűnt örökké elválaszthatalanok leszünk, úgy tűnt senki más nem érthet meg nála jobban...
...Hát vége lett.Kár, nem kellett volna így törénnie.

Azthiszem ehhez a sztorihoz illene az a közmondás, hogy: "Nem minden arany ami fénylik"