| Küzdőtér |
|
|
|
| Fullextra.hu: BLOG, Napló! |
|
|
|
|
Az ítélet 2. Ideje:: 05-03-2005 @ 07:44 am |
|
|
|
|
- Mit akartál, Hun? – kérdezte Bogo keményen.
A nagyteremben több száz apró lámpás világított, csöppnyi lángjaik
lágyan reszkettek a magasan függő agyagcsészékben. Fényük sárgásra
festette a földbevájt falakat, árnyakkal tűzdelte a helyiség boltíveit.
A tömeg, mely a vádlottak padja mögött hullámzott, visszafogott
morajlással jelezte dühét, riasztó mordulásaival fenyegető zúgást
bocsátott a terem légterébe.
Hun magányosan ült az emelvénnyel szemben, reményét vesztve pillantott
körül, tudta, hogy szinte elvész a komor tekintetek tengerében.
Szigorú, dühödt pillantások közt kuporgott, összezárt ajkakkal, mélyen
behúzott nyakkal, izzadó kezei görcsösen szorongatták a pad elülső
támláját.
- Mit akartál Hun? – kérdezte Bogo az emelvényen.
Hun fölállt.
- Megtalálni a Napvilágot. – mondta csöndesen. A szája reszketett,
arcvonásai feszesek lettek, érzékelte a köréje gyűlt tömeg sugárzó
gyűlöletét. – Megtalálni a Napvilágot.
Az emelvényen álló férfi szemei elsötétültek. Dörgő hangon szólalt meg.
- Ezzel semmibe vetted az Írás szavait, mely világosan kifejezi, hogy a
faj csak az Ítélet Napján találja meg a Napvilágot!
Hun dermedten állt. Bogót nézte és hallgatott.
- Semmibe veszed a Kutatók erőfeszítéseit. Semmibe veszed a Kékszeműek
Bizottságának irányító munkáját! – kiáltotta Bogo. – Valami átok ül
rajtad, Hun! A Katasztrófa Társadalmának legnagyobb átkát
hordozod szívedben!
- Igen! Igen! - zúgott fel Hun mögött az összegyűltek közös
helyeslése.
- Engedély nélkül kutatsz! – folytatta Bogo. – Magányosan bolyongsz a
kísérleti folyosók mélyén. Ki tudja, miféle kísérteteket vársz?
- Igen! Igen!
- Mire vársz, Hun? Talán az Elődök szellemeit akarod megidézni? – Bogo
állt az emelvényen, beszéd közben a karját emelgette, nagy hévvel
gesztikulált. A többi kékszemű feszülten figyelte őt.
Hun a fejét rázta.
- A Katasztrófa után az Elődök azért…
- Az Elődök szellemei az Ítélet Napján jönnek el! – vágott közbe zengő
hangon egy szakállas kékszemű. Közvetlenül Bogo mellett ült és ujjával
az alant álló Hunra mutatott.
- A Katasztrófa után az Elődök… -ismételte Hun.
- Igen..!?
- …az Elődök abból a célból szervezték meg ezt a közösséget…
- A mit?
- …a Katasztrófa Társadalmát, hogy fajunk minél előbb kijusson a föld
alól. …Hogy visszatérjen a Napfény világába! És ezért…
- És ezért …?
- Ezért kutattam éjszakánként a frissen kiásott járatokban. – mondta
Hun. Sóhajtott amikor ezt kimondta.
- Te? – kérdezte nagy hangon egy rövid hajú kékszemű. Az emelvény
lapjára támaszkodott és vadul forgatta a szemeit.
- Téged nem vettünk fel a Kutatók csoportjába! – csattant fel Bogo. – A
Dolgozók közt a helyed! Milyen jogon kutatsz te a Napfény világa után?
Hun fölkapta a fejét, beleszagolt a levegőbe, szemei kerekre nyíltak.
Körülötte a földbe vájt teremben felpislákolt a sok-sok lámpás.
- A képességem ösztönöz.
-Miféle
képességed?
- Van…! – tört ki Hunból a szó. – Igen. Érzem, hogy VAN képességem
megtalálni a Napvilág útját és van képességem…
- Mire?!
- …kivezetni a fajt a felszínre.
- Felháborító… - kiáltott fel körülötte néhány férfi a Dolgozók közül.
- Az átkot akarja legyőzni! – hallatszott mindenfelől.
- Az Írás világosan megmondja, hogy a fajt sújtó átkot csak az Elődök
szellemei oldhatják fel! – ordította Bogo az emelvényen és előrehajolt.
– Az Ítélet Napján! Érted?
Hun hallgatott.
- Majd amikor a Kékszemű feltámad…! – szóltak közbe néhányan a tömegből.
- A Kékszemű csak jelkép! – kiabáltak mások.
- Nem jelkép. A Kékszemű az egyik ősünk volt! És az Ítélet Napján eljön
közénk!
- Az Írás szerint…
- A Kékszemű eljön!
A tömeg erősödő hangjait Bogo hirtelen mozdulata vágta el. A Kékszeműek
Bizottságának elnöke fölemelte karját az emelvényen és ettől lassan
elcsöndesedett a terem.
- Gondoljunk az Írásra. – mondta higgadtan Bogo. Ünnepélyes hangsúllyal
folytatta. – Az Írás úgy szól: Az Ítélet Napján eljönnek az Elődök
szellemei és a Kékszemű nevében ítéletet mondanak kicsik és nagyok
felett. Az Ítélet Napján az Utódok megismerik a Találmányt és
megismerik a Napvilág útját. Ezzel az évszázados átok, mely a
katasztrófával kezdődött és amely a föld alá kényszerítette
Társadalmunkat, - véget ér. - Bogo leengedte a
karját, úgy fejezte be szavait. - …Vagyis a Közösség végre újra
kijut a föld felszínére.
- Igen, igen! Igen, igen! – bólogatott a tömeg.
- A Kékszemű nevében… egy napon… eljönnek az Elődök szellemei… -
ismételgették felhevült tekintettel a Dolgozók. - …És ítéletet
mondanak… Igen! …A Társadalom felett. …Igen!
- És akkor…!
- De csak akkor…!
- Felszabadulunk az átok alól!
- És megkereshetjük a Zárt Ajtót…
- Az Ajtót…
- …hogy megnézzük a Találmányt…
- A Találmányt!
- …amit a bölcs Elődök hagytak ránk…
- És akkor…! – ismételte sok férfi a terem belsejében…
- De csak AKKOR…
- Megtaláljuk az utat a Napvilág felé. Az ősi civilizáció felé… A föld
felszínére…!
- Mit szólsz ehhez, Hun? – mennydörögte Bogo az emelvényről.
Hun megremegett. Szemeiben sok apró lámpás visszfénye tükröződött.
- Azt, hogy a Napfény világát NEKÜNK kell megtalálnunk. Erre várnak a
holt Elődök szellemei. Hogy cselekedjünk. És győzzünk!
- Mi? …Micsoda?
- És a Találmány? Mit gondolsz, mért rejtették az Elődök a Zárt Ajtó
mögé a Találmányt? – kiáltotta Bogo.
Hun lehajtotta a fejét.
- Nem tudom. Azt mondják…
- Na, mit mondanak?
- …Azt mondják, a Zárt Ajtó idő előtti feltörése megölheti a fajt.
- Így is van! Így is van! – zengte néhány nagyhangú dolgozó Hun
közelében.
- Talán a Találmány után is kutatsz? Te átkozott! – vágott hangjukba a
szakállas kékszemű.
Hun felszisszent.
- Nem! Dehogy! Soha nem lennék képes kockára tenni a faj létét. Sohasem
törném fel a Zárt Ajtót!
- Akkor mit akarsz?
- A Napfényt. Az átok feloldását.
- A Napfényt nem lehet megtalálni az Ítélet Napja előtt!
- Ha megtaláljuk a Napfényt… - mondta csöndesen Hun.
- Igen?!
- ,…eljön majd az Ítélet Napja. – lehajtotta a fejét. – AKKOR eljön…
A Dolgozók tömegében vad mozgolódás támadt.
- Szóval ránk akarod idézni az Ítélet Napját? Idő előtt?
Hun fölemelte a kezét.
- Ha megtalálnám az utat…
- De nem találod meg!
- Megtalálhatnám… – suttogta Hun.
- Veszélyes vagy a fajra! – kiabálták a többiek..
- … Akkor győzhetnénk. – suttogta Hun.
- Veszélyes…!
- Emelt fővel nézhetnénk szembe az Elődök szellemeivel. – motyogta maga
elé Hun és hozzátette. - Az Ítélettel.
Az emelvényen Bogo kihúzta magát, mellkasán megfeszült a durva
szövetköntös.
- Mit tegyünk veled, Hun? Makacs vagy. Meggyőzhetetlen. – mondta. –
Veszélyes.
Egyszerre csönd támadt a teremben, a lámpások lángjai mintha imbolyogni
kezdtek volna a boltívek tövében, az árnyak megnyúltak a falakon.
Mindenki Hunt nézte. A Kékszeműek Bizottsága mélykék szemekkel meredt
rá, a Dolgozók világos tekintetei mind rátapadtak.
- Meg akarja változtatni a történelmet. – szólalt meg egy hang a terem
mélyéből.
Rövid hallgatás volt a válasz.
- Nos…?
- Meg kell halnia.
To be continued... |
|
|
|
|
Utoljára változtatva 05-03-2005 @ 09:00 am
| Hozzászóló: Anna1955 (Ideje: 05-03-2005 @ 12:40 pm)
Comment: Fantasztikusan jó !!! Nehogy abbahagyd az írást és a közlést. Olyan stílusban írsz amire azt mondják az olvasók, ezt nem lehetett letenni ! Gratulálok neked és olvasom a következőt is . :)))))) |
|
|
|
|
|
