Manapság csak a rosszat látom körülöttem, sőt azt keresem. Ki akarok vesézni minden egyes mondatot, hátha van valami mögöttes, sötét gondolat. Csak kombinálok és kattogtatom az agyvelőm.
1.) Nem bírom elviselni azt az idióta kérdést: Hogy vagy? Jól vagy?
Ugyanis ilyen nincs! Annyira abszurd és groteszk,az emberek megkérdezik egymástól ezt az alapsémát, mert úgy vettem észre, a válaszra már senki sem figyel. Elengedi a füle mellett, hiszen úgy véli, már elindította a beszélgetés folyamát, az ő szereplése ezennel végetért, szóval a választ már kit érdekel? A lényeg az, megtette, amit az etikett megkívánt tőle, azt viszontlátás!
2.) Tegnap elmentem szórakozni. Kár volt...
Állítólag a helyet sokan ismerik (nem kívánom reklámozni), sok fiatal jár oda, hatalmas buli az egész, az ember repertoárja élményekkel bűvöl. Ezekkel az információkkal felvértezve indultam el barátaimmal a fent említett helyszínre. Azóta is bánom. Már a beléptetésnél éreztem, itt nem lesz akkora buli... Smasszerképű, egyszerre kigyúrt és dagadt, kopasz biztonságőrök strázsáltak a bejáratnál. Nem vagyok öreg, sőt május végén töltöm csak a 19-et, egész kis meggyötört arcom van, mégis elkérték a személyimet és elkezdték számolni az éveket... 5 perc múlva már kezdtem kiizzadni magamból a nyugalmat és a türelmet. Aztán a keresztkérdésektől pláne megkezdtem az agyam feltúráztatását, egyre hangosabban, vörösebb fejjel adtam a kellemtelen kérdésekre a kellemetlen válaszokat, de "hála Istennek!", volt közöttünk olyan, aki képes volt jobb belátásra téríteni engem és a hólyagképű biztonságit. Bejutottunk, bár mit ne mondjak már a bejáratnál közöltem, hazamegyek, de addig erősködtek a cimborák, hogy maradjak, jó buli lesz... YES OKÉ! - gondoltam ennél már csak jobb jöhet. Sanyargató érzés beismerni, de megint elhibáztam, tévedtem. Ahogy közelebb léptem az idegen egybegyűltekhez szemembe ötlött a korosztály: 15-16-17. Szégyen ide, vagy oda, nálam fiatalabbak voltak. Körbenéztem.
A jobb oldalamon, a színpad előtt rengeteg lány(!) tombolt, a tömegből néha-néha kilöktek egy-egy gyengébb láncszemet, akinek a térde a füvön koppant, köpött, vagy rókázott, majd visszatért kirekesztő társai közé.
Jobb oldalamon félig (fél? FULL!) részeg srácok, szemükbe lógó hosszú, göndör egyenhajjal, napszemüvegben, trendi cuccokban, apuci pénzét herdálva alkoholra (mit ne mondjak, nem egy olcsó hely!). A szemükben táncoló nemtörődömségnek hangot adva, artikulátlanul anyázták egymást.
Szemben ismét lányok voltak, ültek a hideg kövön, vagy földön, támasztották a falat. Viselkedésük egy az egyben hasonlított a Hair című film drogos jeleneteiben látottakhoz, kóválygott a fejük, meg ilyenek... Füves cigi ment körbe közöttük két üveg borral fűszerezve meg, és ami a leggusztustalanabb, hogy 30-40-50 éves érett férfiak vadásztak azokra, akik kibuktak a szertől...
Más nem jut erről eszembe, mint egy ismert magyar rapbanda pár sora (bocsi, ha nem pontosan idézem):
"Azt hiszed, hogy füves.
Az a baj.
Mert nem láttál még ilyet.
Az a baj."
Elgondolkodom, hogy most én vagyok a hülye, vagy tényleg zombi volt mindenki...? Talán csak azért nem értettem meg a "szórakozás lényegét", mert nem láttam még ilyet? Ha legközelebb megyek, változni fog valami? Ha megyek... Talán nekem is be kellett volna állnom közéjük, így erősítve magamban a szociális érzést, akkor jobban éreztem volna magam? Hiszen tény, hogy "így" fertelmes volt nekem az egész, és fél óra múlva már otthon voltam. Talán kiöregedtem - ez hülyeség! Talán nem követem a divatot? Ahhoz, hogy trendi legyek ezek szerint velem egyneművel (lánnyal) kellene járnom? Talán azért nem volt jó, mert vidékről költöztem fel a fővárosba? Talán.. Talán...
Tényleg csak a rosszat látom, és csak én vagyok a "bulifrigid", aki nem tud "laza" lenni? Vajon azok a lányok jól érezték magukat? Éreztek egyáltalán valamit is? Ha igen, vajon mit?
Lehet, hogy csak a rosszat keresem, lehet, hogy nem nagy ügy, de valahol érzem, nem jó... Nem szabadna természetesnek lennie... Szerintem...
Xiam |
