Tollpihe csiklandoz, vagy mi, nem tudhatom Valami mocorog, tündérkertembe lép Anyu-meleg mosoly játszadoz arcomon Függönyrojtba kapaszkodva mászik fel eképp
Ha oldalra billentve fejemet kinéznék A „két kicsiny mandula mocsárszín ablakon” Láthatnám a világ búzakék mezőit S a kecskegidát, amint ugorja paplanom
Mert hímzett lábai folyton ugranának Káposztalevelet falna öklelődzve Csak nem fér át a vasalt, illatos gomblyukon Különben is autó gurul őelőtte
Az autó száma titkos, kincset bír tudója Rőt cérna varrta fel motorháztetőre Örök fellegek közt, örök száguldásban S érkezik a hajnal, nem jó; bár ne jőne
Ott van a játékos is, kezében az ütő Ha akarom, a szén-koronggal betalál A „legendás sztárcsapat irányító tagja” Olyan ügyes, erős, mint az édesapám
Most robajjal leszáll a jól ismert űrhajó Fedélzetén csücsül „JóReggelt Kapitány” Tér-idő fázisból masíroz vidáman Megpödri bajuszát, és fél hetet kiált
Álmommal elszalad a szafaládés kutya Azonban súlyával a paplan még fogva tart A cirógató érzés ráismer anyura S hullámokba tűnik a csodás első part
2007-03-08 |