Váróterem (2004 június 9-10)
 

Foltosra kopott már a támlátlan pad
Hol Szürke Kabát röpke helyet lopott
Megtört pár sután őgyelgő perc alatt,
Nem fonja álomba már a holnapot.

Egykor kalandor volt sas-szeme
Dalolt, játszott hős oroszlánt
Karja, mint büszke dárda hegye;
De nincs öröme a poroszkán.

A Sín szüntelen mormol
S Bemondó Úr sem lankad soha
Füttyös kedvű némely mozdony
Szél-söprű fut fel a padokra.

Savanyú bor műanyag palackból
Olykor kihúnyt világot mesél:
Zsémbes asszonya megjött a halastól
Pedig már rég a hentessel él.