Küzdőtér |
|
|
|
Fullextra.hu: BLOG, Napló! |
|
|
|
|
Ne féljetek..! Ideje:: 08-17-2005 @ 08:41 am |
|
|
|
|
Nem vagyok híve sem a színes betűknek, sem az illusztrációknak... A színes betűket felesleges göncnek tartom, hisz legtöbbször csak az a szerepük, hogy harsányabban lobogtassák azt, amit a versnek kellene elmondania... A vers maga ettől még nem lesz több, csak szemfárasztóbb... Lehet, hogy öregszem..? Az illusztrációk pedig könyvbe valók. Az itteni versekhez mellékelve néha az az érzésem, mintha a színek, képek próbálnák szemembe-lelkembe tömködni azt, amit - megint csak - a versnek kellene elmondania... Ne féljetek a csupasz soroktól. A meztelenség - bár a sebezhetőség jelképe is -, nos, csak az nyithatja ki igazán az olvasó érzékeny kapuit... Ne dörömböljetek... |
|
|
|
|
Utoljára változtatva 08-18-2005 @ 07:05 am
Hozzászóló: zanzaa (Ideje: 08-17-2005 @ 09:15 am) Comment: Szia István! Én tegnap tettem fel először képpel a versem - nem volt egyszerű, ezért sem hiszem, hogy rászoknék. Könyvbe illene? De ha itt elfér...! Abban igazad van, hogy a sorok beszéljenek -úgy gondolom, itt beszélnek is-, de én nem tartom ennyire tolakodónak a feltett képeket, sőt, a sorok helyett beszélőnek sem. Egy vers vagy jó kép nélkül is, vagy azzal sem, és nem hinném, hogy az olvasók a képek alapján fogalmaznák meg véleményüket magáról a versről. |
|
|
|
|
Hozzászóló: stevew (Ideje: 08-17-2005 @ 10:40 am) Comment: Szia, Zanzaa! Tudom, tudom... Ízlések és... stb. A te esetedet éppen ellenpéldaként is említhetném: amikor versedre nyitottam, egyből a kútba zuhantam, majd keservesen kimásztam, s olvastalak. A tátongó kútszáj tehát nem MAGYARÁZTA a verset, hanem egy ponton érintkezett vele, bevezetőnek felmutatta a kútmélyi élményt, s a többit a versre bízta. Nos, ez a különbség. A valódi illusztráció csak egyetlen ponton kapcsolódik a vershez, s nem magyarázza azt. A valódi illusztráció a vers kapcsán született, önálló műalkotás, vagy egy olyan műalkotás, amely már megvolt azelőtt is, s a sorok elé-mellé-után téve nem a szájbarágás, hanem a versi élmény más dimenzióban való utó-rezgetése a célja. Nem biztos, hogy a narancsligetről narancssárga sorokat kell tehát írni, s az őszről szóló keserveket sem kell mindig esőtől csepegő, halódó levelekkel illusztrálni. A szavakat azért találták ki, s azért használjuk, mert szinte mindent kifejezhetünk általuk. Amelyik kép az esetleg még meglévő hiányt pótolja, vagy utógondolatokat ébreszt, elmélyíti az élményt: annak van létjogosoltsága. Amelyik magyaráz, szájba rág, az nem támogatja, hanem a giccs szintjére zülleszti a verset is... |
|
|
|
|
Hozzászóló: Netelka (Ideje: 08-17-2005 @ 10:53 am) Comment: Hm, érdekes gondolatok... Tudod, stewe, 2-3 napja egy bizonyos zenét hallgatva olvasom a verseket. És egészen különleges élmény. Mindegyik és mindenki verse alatt más-más élményt nyújt. Egyszer próbáld ki. Persze, te valószínűleg giccsesnek fogod találni. De azért egy próbát megér. |
|
|
|
|
Hozzászóló: vp_rozika (Ideje: 08-17-2005 @ 06:56 pm) Comment: Szia Stevew! Tökéletesen egyetértek veled! Bár ennyire konkrétan még nem
fogalmazódott meg bennem a jelenség, de, ha ilyen írással találkozom, egyből
átvillan az agyamon, "hatásvadász" és már ugrom is tovább. Nem szeretem a
hsz-okat előre elolvasni, a képeket nézni, hogy mit is kéne értenem az előttem
álló írásból, versből. Ha nem érintenek meg a "csupasz sorok" akkor nem fognak
meggyőzni a hozzájuk rendelt képek sem. Nem tudom értékelni, ha egy vers
sorai valamilyen ízlés, mértani ábra szerint vannak elrendezve. Giccsesnek és
sekélyesnek tartom azt a verset, amiben töményen egymásmellé vannak sorakoztatva
gyönyörű szóképek, szóösszetételek mondanivaló nélkül. Természetesen szükség van
ezekre, hiszen a költészet kifejező eszközei, de csak akkor és csak akkor, ha a
tartalmat támasszák alá, erősítik meg, teszik hangulatossá. Végezetül, a
véleményemet megerősítendő, álljanak itt az általam legfontosabbnak tartott
mondataid:
"Ne féljetek a csupasz soroktól. A meztelenség - bár a sebezhetőség jelképe is -,
nos, csak az nyithatja ki igazán az olvasó érzékeny kapuit... Ne
dörömböljetek... A szavakat azért találták ki, s azért használjuk, mert szinte
mindent kifejezhetünk általuk. Amelyik magyaráz, szájba rág, az nem támogatja,
hanem a giccs szintjére zülleszti a verset is..." Rozika
Bár, Stevewnek szólnak a soraid, kedves Netelka, azért elmondanám a
véleményemet. Nagyon szubjektív, amiről írsz. Abban egészen biztos vagyok, hogy
a saját verseidhez tudsz megfelelő hangulatú zenét találni, de azt már nehezen
tudom elképzelni, hogy bárki verséhez megfelelhet ugyanaz a zene. Nem
kötekedésnek, csupán magánvéleménynek szánva, Rozika
|
|
|
|
|
Hozzászóló: stevew (Ideje: 08-18-2005 @ 06:47 am) Comment: Kedves Porozi..! Naplóbejegyzésem írása közben - s utána is - éreztem, hogy hiányzik egy szó, csak nem leltem rá. Most te adtad meg: HATÁSVADÁSZ. Köszönöm. Igen, erről lenne szó... (persze a csupasz, fekete-fehér sorok is lehetnek hatásvadászok). A mérték-érték egyensúlyára próbáltam felhívni a figyelmet. Nincs ELEVE kifogásom sem a szín, sem a kép, sem a mértani ábrákba rendezett vers (képvers) ellen, ha nem csupán az átgondolatlan (v. szándékos..?) hatásvadászat a céljuk. |
|
|
|
|
Hozzászóló: stevew (Ideje: 08-18-2005 @ 07:04 am) Comment: Kedves Netelka! Idézet tőled: "Egyszer próbáld ki. Persze, te valószínűleg giccsesnek fogod találni." Nos, nem az a mókus vagyok, aki csak a mogyorót szereti. Mókuskalickába zárni s eleve elítélőnek ítélni, mint olyat, aki csak saját mogyoróit rágja :))) és csak saját mókuskerekét hajtja, nem érdemes tehát... Sok mindent kipróbálok: ocsút is, búzát is... |
|
|
|
|
Hozzászóló: Netelka (Ideje: 08-18-2005 @ 07:15 am) Comment: Mind ezt tesszük - másként nem is érdemes :) |
|
|
|
|
Hozzászóló: Atlantiszi (Ideje: 08-18-2005 @ 01:47 pm) Comment: Ezért nem szeretem az operát! Se színház, se zene igazából! Amikor a Fidéliót láttam, fulladoztam a magambafojtott kínzó röhögéstől, amikor már vagy 15 perce arról kornyikáltak, hogy siessünk, gyorsan ássunk! Ahelyett, hogy tették volna! Vagy: Gilda miért áriázik, mikor már régen összegyilkolták? És Mimi? És a többiek!
Mielőtt még az operarajongók "lefejeznének", hadd szögezzem le, mit is? Nem tudom. Nincs mentségem. Nem szeretem az operát! Pedig énekeltem sok operából sok áriát. (Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola: magánének-szak) Énekelni szerettem az áriákat. Az operák zenéjével semmi bajom. A zenét szeretem. Az opera-előadásokat nem szeretem. A színházi előadásokat szeretem. Szeretem a beálló csendeket, a színészek mozdulatainak látványát, a megvilágítási effekteket, a nézőtéren néha felhangzó köhhintéseket. De, az operát nem szeretem! Mert a sok fölösleges látvány (no, persze a szöveg is, amennyiben értem) agyoncsapja a zenét. (Számomra.) (És szerintem.) Bocs. |
|
|
|
|
|