29. Elul 0
Mint csillag, mely hozzád érkezvén setétbe veszett Temesd el halottad, a fakó Földre hullott Napot Elfénylett magzatáért állíts újabb bálvány-jelet Kántorotok kezdjen énekszóba, s kövessék őt papok
Legyen utolsó lap, sárba gyűrve kiszaggatott Mielőtt emberi szó hallaték a második égből Mert a növények, s barmok már tudják, hogy vagyok De nincsen még, ki tanúságot tett volna a vérről
1. Tishri 1
Legyen hát a napok között, íme ez az első Hasonlatosságunkra élő embert teremtve Hogy néki adhassuk, mire a hajnalcsillag feljő Kormánypálcáját e világnak, ez legyen a rendje
S induljon útjára, kertem gyümölcs-szöllejét Bírja magának örök-ingyen, de tudatlan egyen Hogy ne jöjjön rá keserves küzdelmű ezredév Hisz teremtménynek küldtem, s nem, hogy Isten legyen
29. Elul 5767
Szavad nem halljuk már, mindennap vétkezünk Kerted pallossal bezárva, nincsen visszaút Jöjj, vezess ki bennünket innét, fogd két kezünk Világosítsd meg, hogy elküldted értünk is a Fiút!
…
|