Most jő, igen, érezd, a ragadd-meg-pillanat
Édes suhanásban egy csepp lélek hullik
Könnybe mártózón időz, s soká nem marad
Súlyt kiold ott, szikrát, alvó parazsat gyújt itt
Most jő, igen, a fékeveszett, tüzes, csodás
A jól megszokott, járt utadról letérítő
Csillagok közt hajnalig tartó száguldozás
Szédülsz szó-ár-örvény színén, s szédít ő
Most jő, igen, mire behunyt szemeden át vágysz
Miért álmodozva széjjelrágtál sok ceruzabelet
Siess, mielőtt tüneményként szíveden leszánkáz
S szapora, fájó dobogásnál nem hagy egyebet
Most jő, igen, itt van, harmóniáját dúdolom
Eggyé lesz az örömmel, időt kívül rekeszt
Fenséges pillanat, mit mind kihagy, ki bolond
S mely reád kacsint, aztán árván elereszt
2008. 04. 13. |
