1.

Igazából még
gyermek voltam.
Picinyke kislány, önzetlenül
ölelgettél, s puszilgattál.

2.

Annyira szerettél
mint a gyermekedet,
sőt talán jobban. Pedig
csak az unokád voltam.

 3.

Drága nagypapám voltál,
akihez erősen ragaszkodtam.
Sajnos az élet nem úgy hozta,
hogy minden percben együtt legyünk.

4.

Néha nem bírtam ki, hogy
ne ölelj át. Távolból is sokszor
gondoltam rád. Szerettem görcsös,
csontos kis kezedet, mely melegen ölelt.

 5.

Szinte egyek voltunk a betegségben,
de nem szóltál róla. Nyakadba borultam,
te pedig számtalanszor mondtad boldogan:
szeretlek édes pici drágaságom, soha nem engednélek el.

 6.

Már felnőtt vagyok, s te
nagyon régen elmentél tőlem.
Számtalanszor eszembe jutsz, néha
könnyezem érted. Mert annyira hiányzol!

Szeretnélek egyetlen egyszer még magamhoz ölelni drága nagyapám. 

2003. december 2.  Csomor Henriett