Ne nevessetek ki, bár ateista voltam s vagyok,
Tegnap éjjel mégis meglátogattak az angyalok.
Sokan jöttek, alig fértek lyuknyi kisszobámba,
Szárnycsapkodásuk romboló hatású tapétámra.
Gondolom, a főnök-angyal az aki ágyamra ült,
Kék szemével átlátott rajtam, lelkünk egyesült.
Megfogta kezem, megkérdezte, miket kívánok,
Kértem, legyen kegyes a Sors, amikor hibázok.
A Főangyal nevetett; hiszen nem is te hibáztál,
Esernyő nélkül indulva bár tegnap bőrig áztál,
De így van megírva a Nagy Könyvben életed,
Hét ágra fog sütni a Nap, ha esernyőd cipeled.
Nyaralásod idejére nyáron borús időt várhatsz,
Ha télen síelni mennél, vége lesz a havazásnak.
Elmerengtem: Ha már itt vagytok éppen nálam,
Nem lehet radírozni a Nagy Könyv oldalában?
A Főangyal kacagott, és tanoncai is kiröhögtek,
Tanácstalanul álltam, most kérjek, könyörögjek?
Pech, és APEH sorozatomnak legyen már vége,
Főangyal! Kérlek, intézkedj már fenn az égben!
„Gyarló ember” - angyalok elhagyták szobámat,
Röptükben még leverték az erkély antennámat.

A mondás szerint nincs ateista egy zuhanó repülőgépen,
Én életem földön, égen, ezután is hitetlen hívőként élem.