Ez a szó a XIX. században idetelepült németektól palócosodott. Jelentése kicsit az: izé-hez hasonló, de azért attól tartalmasabb. Nevezetesen hogy fölösleges beszéd. No ezért kezdem így, mert nem tudom, hogy egy naplóban kell-e a mindig ismétlődő dolgokat jegyeznie a naplózónak. Én úgy érzem nem, de úgy is.... Hogy igen, mert akkor a későbbi olvasó azt hiheti, hogy innét aztán valami hibádzik. No ez is badarság, mert most akkor a naplónak mindig úgy kéne kezdődnie, hogy: letettem a ballábam az ágyról, majd a jobbik balt, megjártam a szükséges helyeket stb...

Marhaság... Az is ha nem is utalunk ezekre... No ez utóbbiban maradok magammal, a reggeli leltárkészítéskor, miután az asszony kinyomja a lábamat már lassan egy éve békénhagyó görcsöt... Ez rettenetes. Kelnél fel aztán valami iszonyatos fájdalom durran a vádlidba... Ráadásul úgy, hogy sajátmagadnak kezelhetetlenné válik az a lábad, s rádaásul ordítós és káromkodós is... Képtelenség egyedül megoldani. Nekem még nem sikerült ugyanis saját magamnak hátrafeszítenem a lábfejemet... Menne ez úgy, ha fel tudna állni az ember, de az képtelenség...

No! Ilyen szépségesen indult a szokásos lózung előtti napom... Baba nem?... Álmodni sem lehetne jobb kezdés, hogy a moly essen belé...

Délelőtt a privi csomagküldő szolgálatommal érkező csomagomért Tarjánba kell mennem. Megérkezik! (Ez a csomiszolgálat röviden azt jelenti, hogy valamelyik városból nem postán küldünk egymásnak csomagot, hanem a buszsofőrrel. Csitt! Ez titkos! Egy almáért, narancsért, üdítőért, jó szóért így néhány kilós csomag - szuperexpressz gyorsasággal - menetrendszerint érkezik.) Ahogy az elő van írva. Még sohasem veszett el csomagom. Akkor sem ha küldtem, akkor sem ha kaptam. Pedig érték, szakdolgozat miegymás már sokat utazott...

A kocsiban várakozva (a Meki előtt parkolva - ismerős a bácsi - nem kell parkolási díjat fizetnem) röhögőgörcsöt kapok kis híjján, amikor olvasom, hogy a néhány hónapja még nyálaspuszira is zászlóbatakart polgármesterünk egy raktárba osztotta be a nyálaspusziba takart zászlós alpolgármesterét, mert az ellent merészelt. Előtte ment már ez. Ez dívik, mert az alpolgármester is papírraéretté (felmondás) tett néhány renitenskedőt... Hijj, de jól folytatódik a lózung utáni napom...

Estére pedig a lelkemcsücskére, megjelenik a Full-Magazinban a Vízkereszt című írásom. A lózungokat is kihagyhatnám, csak van-e értelme?