| Küzdőtér |
|
|
|
| Fullextra.hu: BLOG, Napló! |
|
|
|
|
mert az jó... Ideje:: 01-15-2006 @ 01:49 pm |
|
|
|
|
néha megtagadjuk a valóságot, és behelyettesítjük a sajátunkkal... és a miértekre valószínűleg nem is tudunk választ adni. gyakran a velünk kapcsolatban állókra mázat húzúnk, furcsa csodákat és jeleket vetítve egy egyszerű mozzanatra. gyakran a hibát nagyítjuk fel, és festjük át tetszetőssé széppé. elég meseszerűnek tűnik de egyszer megköt a máz és felrobbantjuk. ilyenkor szedegetjük a darabokat és falat kezdünk építeni. növekszik és növekszik. de nem fejlődik semmit a gondolatisága. pókhálósakká válnak az álmok. míg az építmény végleg össze nem omlik. azt hiszem ez az a pillanat amikor megtaláljuk a miértre a választ. de az esetek többségében még ez is a mázas állapotot vetíti vissza ránk. van értelme ennek az egésznek? nem nem inkább úgy kérdezem, meddig van értelme ennek az egésznek... eljön a szakítás, teátrális mozdulatokkal borulva a bárpultra vagy a bizalmasunk karjaiba. esve pedig egy plüssmackó nyakát szorongatjuk, néha szenvedélyesen megrázva, hogy újra ölelhessük és csókolhassuk, nem törődve a szánkra tapadó szösszel és az orrváladék ízével. szenvedünk. mert jó? nem nem rázzunk a fejünk, hogy lehetne ez jó? vagy mégis? szükségünk vagy egyfajta rejtett mazoizmusra, még a legerősebbeknek is. hogy aztán felálljuk és továbblépjük. kezdjük előről. mintha elpukkant volna egy lufi. ez most sikerül! ez most jobb lesz! ez vezet. de hova? edzőtermek fogsága, lemondott fagyizások a barátokkal, hogy impozánsabbak legyünk a következő idényben. a szilánkokba tört lelkünk vagy minek is nevezzem? összesöprögetjük és egy laza mozdulattal lenyomjuk a pedált, a fedél emelkedik a szilánkok pedig hullnak. a leszaladok a szeméttel rész elmarad. már késő van, vagy teli a konténer odalent, és hasonló egyszerű és természetes mondatok villognak bennünk. egy fáradt nap után, a büdös edző holmi mellett süteménnyel vagy sörrel a kezünkben kotorászni kezdünk a szemétben. úgy rémlik valami belekeveredett, valami ami kell... a titkos összetevő... de a bennünk lévő zavar miatt hamarabb korrodálódnak az emlékek mint szeretnénk. a csók már nem is olyan édes, az ölelés nem is olyan szoros és forró, a szenvedély lobbanásakor pedig felvillan más arc is mások arca is nem csak a törött üvegre festett. robbantás! robbantás! huh ez egyre jobb! potyognak a könnyek, és sehol egy repedés a tökéletesre faragott teóriánkon. megszilárdult az egész rakomány... cipelheted nesze... néha befut egy másik robbanás a mélyből. nem utórengés ez igazi szárnyalás, de nem nyűgöz le. mintha egy villamosszék amibe hamarosan bele kell ülnöd... vállalod ? nem nem rázod a fejed, a kuka mellől próbálsz menekülni a guggolásból kibillenve csúszol odébb .. az egyenáramot lecserélték váltóáramra... lassúbb és ízletesebb a nyöszörgés ez az szenvedjünk újra! mert működik és ezt akarjuk, holnap meg meglátjuk hogyan alakul minden. szól a zene most már nincs csend. valaki ölni akar, vagy inkább merev részeggé vedleni. gátlástalanul szexelni vagy csak ülni és nézni ki a fejéből. mélyen bevette magát a szöveteinkbe az érzés. de szar ez az egész! adalékok, védőszerek meg egy spakli a makacs érzések ellen. a véred néha vörösre festi az agyad vagy a lepedőd. másét is. nem baj. természetes a szelekció és a marhaság. meg a sok sok kifogás és félremagyarázás. nem emeljük fel a kezünk időt kérve, és nem állunk meg felébredni vagy levinni a szemet. szenvedünk tovább mert az jó...
|
|
|
|
|
Utoljára változtatva 01-15-2006 @ 01:49 pm
|
