Hát, visszajöttem. Nem tértem, mert nem haltam meg, csak félig. A lelkem halott volt egész decemberben.

De abból a mélységből, ahol jártam, már csak felfelé jöhettem...
Egy sort sem írtam, nem találkoztam senkivel, az összes barátomat elutasítottam, nem küldtem képeslapokat, nem olvastam e-maileket...
Utólag nagyon szégyenkezem, hogy így elhagytam magam, de nem bírtam összeszedni magam. Nem készítettem el a házi feladatokat, és nem is tanultam, csak eljártam az órákra. És dolgoztam. Sokat és jól. Karácsonykor is. Mondjuk, ezért fel is vettem a jutalmat... Legalább be tudtam rendezni "lányszobámat". Sikerült bútort vennem, és egyedül össze is szereltem.

A Fullos karácsonyi parti helyett is inkább hegyet másztam, olyan fertelmes hangulatban voltam. Nem akartam ráterhelődni a társaságra. Inkább megint az erőmet próbálgattam. Legalább addig sem gondolkodtam... Fizikailag megmásztam pár hegyet felfelé, lelkileg pedig néhány érzelmi szintet mentem lefelé...

Szenteste nem engedték túrás barátaim, hogy egyedül legyek! Nem volt kedvem a karácsonyi terítékekhez, meg "hagyományos" étrendhez, ezért igyekeztem az ajándékokkal "kompenzálni" a kedves meghívásukat. Szerencsére, legalább eltaláltam szívük vágyait. És nagyon örültem az ajándékoknak és a velük töltött estének... Örülök, hogy nem gubbasztottam a szobám közepén, egyedül és szomorúan.

A Szilveszter.... Az sem úgy sült el, ahogy eredetileg terveztem, de így sem volt rossz. De arról legközelebb.