| na, ma megtudtam, hogy egyik barátunknak gondjai vannak a házasságával. hát szemét módon persze rögtön az jutott ezsembe, hogy "ez az! nincs házasság gond nélkül, tehát fel vagyok mentve! jeee! másnak se jobb, csak jobban titkolja"
(hja amúgy a magam számára el sem tudok képzelni jobbat, mint amiben most élek, de nem erről akartam beszélni)
szóval kiderült, hogy Barnabás (aki persze nem Barnabás, de nem akarom kiszolgáltatni a nép haragjának szegény fiút) három és fél éve összejött az egyik kolléganőjével... pedig szereti a feleségét, a mai napig szereti, de egy év után nem bírta a titkolózást, és összepakolt.. ám az asszony szabadkezet adott neki.. bármit csak el ne hagyja.. hiszen ott a két gyerek, meg minden, amit tíz év alatt közösen megteremtettek
jó ez a szó: megteremtettek.. érzékelteti, hogy építő jellegű volt a kapcsolat...
csakhogy jött a kolleganő.. aki elvált, és valamivel mégis csak elbódította szegény Barnabást, mert Barnabás igazán nem az a világfelforgató féle fajta, és mégis összepakolt, lesz, ami lesz..
és akkor szegény Tündi azt se bánta ha elmegy a hétvégére is ahhoz a nőhöz, csak maradjon minden úgy ahogy van, mert az ember csak azt ismeri ami van, ami lesz, arról elképzelése sincs. így hát két és fél éve Barnabás két nőt próbál szeretni, de hiába minden igyekezet, egyre inkább lelkiismeretfurdallása van.. úgy érzi megcsalja Andit, a barátnőjét, olyankor ha a feleségével van..
nos erre nem nagyon lehet mit mondani, azaz persze lehetne, de hát ugye Tündi is a barátunk, nemcsak Barnabás.. mégsem mondhatja az ember, hogy válaszd a szerelmet, és élj boldogan Andival.. meg egyébként is.. Tündi most mindent eltűr és mindent elvisel, de ha egyzser felezősbe megy át a dolog, ki tudja mi lesz ebből a szelíd asszonyból..
és ha Tündi helyébe képzelem magam, hát meg is érteném, ha mindent elkövetne Barnabással, hoyg megkeserítse az életét.. hiszen ő szerette, és tessék.. mi lett belőle...
Barnabást is megértem, hogy elege van már a kétlakiságból és dönteni akar...
de mindegy is hogy mit dönt, vége a romantikának, mert aztán kezdődik a rózsák háborúja, akár így lesz, akár úgy...
és hirtelen rájöttem, az igazságnak semmi köze ahhoz, hogy én mit gondolok egy történetről.. mert ha Tünde igazságát nézem, akkor Barnát gondolkodás nélkül megvetem... de ha Barna igazságát nézem, akkor titkon azt remélem, lesz bátorsága a szerelmet vlasztani, mert abban lesz több és teljesebb az élete.. és persze sajnálom Tündit, de hát majd csak kilábal ebből az ügyből...
szóval nincs mese: ha az ember egy ilyen történetet meg akar írni, valahova le kell ülnie, és onnan végig nézni az előadást, mert különben minden igaz lesz, vagy minden hazug, akkor meg hová lesz a világ? |
