Apró szemek, homokszemek,
szél markolta pöttömök
Picit megül, picit lebeg,
a többi homokszem fölött

Örök vándor, kósza létű,
sehová sem tartozó
Homokszemből nem volt még hű,
mégis sivatagot alkotó

Sokaságuk sárga tenger
Hullámzása tétova
Utat nem talál az ember,
s az sem vezet sehova

Nyughatatlan természete
folyton-folyvást alkotó
Sajátja a kénye-kedve
Ujjaink közt elfolyó

Egy az úr csak ő felett,
kinek ellenállni képtelen
Akkor keres új helyet,
ha szélistene megjelen

Az kíméletlen utaztatja
Hordja messze - szerte-szét -
S csak fújja, egyre fújja
Az izzó táj e kis szemét

Herczeg Zoltán Mikebuda, 2006-02-27