M O N D J Á K   A   D A L O K !

/bohókás gondolatok /.

„Lehet könny nélkül sírni, ha fáj a szív”,

ha nem fáj – akkor lehet könnyezni?

vagy lehet nevetni? de minek hisz az a jó

ami a természetes. Különben azt gondolják:

mi baja lehet? talán elment az esze,

vagy elmentek hazulról?

ha elmentek, akkor tehát egyedül vagyok,

azaz rám tört a magány. Elgondolkodtam, ezért

nem hallottam, pedig dörömböltek,

biztosan némán tették, de már

bent is voltak, hisz csak a kezük dolgozott.

Ekkor „megkötözött fogjuk” lettem,

és éreztem, hogy „fáj, fáj,fáj,

minden szó”, amit hozzám intéztek.

Ijedtemben mondtam nekik valamit:

ne bántsatok, ne bántsatok!

Ők félre értették, szavaimat, azt hallották,

„gombold ki a selyem inged eleit”

. Nem hallgattam rájuk,

befogták a szám, s múzsa csókját

lehelték volna rám,

ha nem csengetett volna a postás.

Nem is  postás volt csak a fülem szólt.

„Kötözni való bolond”-nak nézték a szívem

a szívtelenek, ezért rabjuk lettem, s eszembe jutott,

„Szebbnél, szebb gondolat”:

„Rabok vagyunk, vagy szabadok ez a kérdés

válasszatok”,
 nem választhattam,

megkötözött foglyuk lettem,

ezért kiabálni kezdtem,

ahogy a torkomon kifért,
 volna segítség
„ a szívemmel baj van”, de nem fért ki

semmi a számon, mint egykor a Néma Leventének.

Nem is vettek komolyan, ahogy ott tátogtam, mint

a tátika virág ha birizgálják

A betörő egy dalt dúdolt: magában,

„küldök néked egy nápolyi dalt”,

jobban jártam volna a nápolyival, magával

mert iszonyúan korgott a gyomrom,

ahogy az „órák a percek tovarepültek a

hónapok évek” „míg meg nem

láttalak téged.”,- most viszont- „ megállt az idő”.

Látott volna téged inkább a rosseb,

de féken tartottam a nyelvem, s így

szóltam:

”kötözni való bolond  az én szívem”

akarom mondani, ez a világ,

majd, dúdoltam

„zöld erdő mélyén kis patak szélén,

párjával élt”

– jó ötlet,bökte az egyik, s kitették a szűröm,

míg ott bent rendet raktak  a maguk módján…

Ne láss, ne hallj, így jobb neked,

fuss a Marsra, amíg lehet, ha mondjuk!

Én szívesebben távoztam volna a holdra,

mivel „sajtból van a hold” szól a nóta,

a dal dallama fülbemászó

írta az Omega, a KÓBOR.

„Lehozom neked a csillagot is az égről”,

-tündéribb- dalt még nem hallottam senkitől.

Ezt mondta az ürge a telefonba:
„ ha hagynál dolgozni cicám,”

ez a bolond nem a bátyja,

kiderült, a macskáért dolgozik.

Ismét hallom: kérdezi, nem ismerek rád?

zöld lett a hajad?

miért nem kupikék? a törpikék kevesebbe

kerülnek, kicsik

 és keveset esznek, kevés ruhaanyag is

elég nekik, hajfestékből is igencsak kevesebb kellene.

IGAZÁN tudnék spórolni e világválságos világban!

Zárd be a „bótot”! Ne ábrándozz már!

elmúlt öt óra, itt a teázás ideje:

„egy kis falatoznivaló is jól jönne a

korgó gyomromba,” szólt a párom.

Mikor hallottam őket, arra gondoltam, persze

csak dalban: „ az én apukám egy olyan híres bohóc volt”

Majd legközelebb elmondom, elmesélem…..

már tollat sem tudok vásárolni, ha feljavul a gazdasági

életünk, lesz pénzünk, hiszen az éhes disznó is makkal

álmodik. – majd folytatom.

addig emésszétek ezeket itt meg!

azonban legjobb, ha jót kacagtok rajta,

mert a nevetés

f i a t a l i t !

M i e l ő t t   m e g v é n ü l ü n k !