Kutyapofámmal ezt gondolom:
a kisdolog, elpárolog,
kis kupac halmom,
első vagy hátsó lábbal,
be nem kaparom,
a gazdinak hagyom……
etessen, itasson, (megsúgom),
vég termékem elhullajtom,
utcán, téren, bárhol elhagyom,
csak a gazdihoz ragaszkodom.
Kis kutya, nagy kutya,
kicsit kicsi, kicsit nagy,
kutya budi hol vagy?
rossz szimatú emberem,
ide-oda, gyere velem,
ez a fa ó be jó,
kipakolni volna jó!
ficánkoló farkincám,
hegyes fülű kutyuskám
göndör szőrű haverkám,
büszke r á d a gazdi ám!
No de, mire? –kérdem én-
hasznos séta volt ez most!
az ám! tiszta maradt,
a szobám, konyhám, mindenem!
Kérdi az utca embere,
kutya, vagy eb rendelet,
nekik ennyit jelent?!
Városban és országosan,
ez a dolog nem is dolog,
a „büdös dögök” hű kis ebek,
e m b e r e k !!!!!!!!!
valamire azért figyeljetek!
mibe léptek, mibe nem,
ha kiléptek
kaputokon, ajtótokon,
véletlen, vagy direkt,
a „nagydolgokat” kikerüljétek,
Ez már nem nyugat!
amaz így ugat…….
no de nyugi-nyugi,
ott már van WC,
vagy ebes wc-és, néni,
vagy bácsi,
ha más nem,
hát ott a gazdi!
Kutyahírek, így szóltak!
Vau. Vau.
|
