Ödön és a Bermuda háromszög...
...no meg Benő

„Az élet rövid béke, hosszú háború,
örök csata, kis öröm, bosszú, rá ború,
börtönvárunknak nem látszik ablaka,
e harctéren ólombábként játszik a baka.”

Éppen ilyen gondolatokat szült Ödön,
a kocsmában alig látott át a füstködön,
szeme fennakadt egy csupasz köldökön,
„Nyelvem mindjárt a piercingbe bököm!”

Korsóját emelve lágyan hullámzott söre,
ezzel megvolt a tucatból hiányzó köre,
szájához emelte az aranylón fénylő italt,
emberünkből minden erényhős kihalt.

Aznap ereje teljében érezte magát,
mikor épp hátba verte egy echte barát,
e jó pajti nem volt más, mint a Benő,
ki talponállókban elhíresült mintavevő.

Ödönnek torkán akadt bohón habzó söre,
mellette fészkelt egy formás popó ajzó öle,
ívben tört elő a csapolt ser mégolyan röpte,
bár ez nem volt kóser; épp odaköpte!

Nem tudta a foltossá vált ribi, mi jó,
hisztérikus sikolyától kitört a ribillió,
a cékla céda agya holt, rém gond,
tar partnere maga volt James Bond.

Ebből lett a valódi, kibukott probléma,
hősünk csak eddig jutott: „Bocs, én a..."
kopasz tag mozdult, gyors volt az ebadta,
Ödönnek a második pofont a pult adta.

Szeme jojózott, míg lágy részével padlót fogott,
a nőci skálázó szájában mint hat hajófagott,
oly velőtrázón eresztette ki a magas „c”t,
nyálcseppje kanja fejbúbján tapadt szét.

Ekkor lépett elő az eddig csendben levő Benő,
ki bár bunyóban nem volt afféle nagymenő,
de most hátulról akkorát suhintott a korsóval,
hogy tar tag agya alatt maradt egy korty sóhaj.

Ödönünk feleszmélt a kitáruló tág világra,
fickóssága léha béna, mint áruló ál-Viagra,
úgy rácsodálkozott az előtte pózoló valagra,
mint királykisasszony a csókoló varangyra.

A leöntött nő puccsitva ájult lovagját pofozta,
hősünk sandán kémlelt fel, vesztét mi okozta,
a foltos miniszoknya alján Bermuda háromszög,
se bugyi, se tanga, se tampon, ezt tudta e látószög!

(Ödönről tudni kell; egyszerű, mint az ék,
bárgyú álomba ringatja otthon a hintaszék.
A lányok után megfordul; „vajh int a szép?”
De pennáján pacaként szárad a tintarész.

Nem az eszéről híres, afféle ösztönlény,
naiv lelkébe kóboran áramlik örömfény,
a kalandot többre becsüli a közönynél,
nem csacska testi mese ez; tömör tény.)

Elhomályosult szemével úgy látta Ödön,
előtte tárul kinyalni váró zsírosbödön.
Tenyere önálló életre kelve csattant ott,
majd a tomport széthúzva belé laffantott.

Elöntötte lankadt altagját vérvörös tolulás,
gyerünk, nosza, hátulról tökös nyomulás!
Rávetette magát a felkínálkozó nőstényre,
a kocsma népe bambán bámult a bősz tényre!

Erre újra akkorát sikkantott a hölgyemény,
majdnem félbeszakadt e pajzán költemény!
Sóváran hördült fel a gyülevész publikum,
azonmód elfogyott egy egész unikum.

Először hevesen ellenállt a meglepett nőcske,
aztán tehetetlen cuppant rá a repedt a lőcsre,
kéjes sikoltozástól törtek ripityára poharak,
Benő ekkor próbálta meg, a vad kanca hogy harap.

Egyszerre ért célba a hármas fogatú vágta,
legalul e tömeget csak az ébredő kopasz bánta.
Töprengett mi csapta le; „amper, vagy hát, tán volt?”,
nője kielégült beste testén csupa folt hátán folt.

Mire felocsudtak az ivóban az atyafiak,
helyükre kerültek a kilőtt gatyanyilak.
Ödön és Benő már az ajtót nyitja-zárja,
árulkodó jelük sliccük lehúzott cipzárja.

Így esett, hogy elszakadt a mézesmadzag,
közkatona hőseinkből lett fényes hadnagy,
bár zsebük üres, víg lelkük mégis gazdag,
ez így történt, bár van benne némi maszlag!

2010. 08. 22.