Kilenckor már le akartam feküdni,
hogy holnap használható legyek,
de nem tudtam elaludni,
mert tudom, hogy senki sem szeret.
Emészt a gondolat
és hívogat az alkohol,
hogy felejtsem gondomat,
mert senkinek sem hiányzom.
Nincs megoldás erre,
már mosolyom sem őszinte,
de nem is kell,
mert rám senki sem figyel.
Hatalmas a szeretet hiányom
rosszul vagyok ebben a magányba
s maximum csak másokat is kínzok,
ha nem zárom magamba gondomat.

Ez nem vers, s nem is próza,
 csak egy mocskosul elrontott kicsi kék kocka.

Soha nem lesz belőlem semmi,
se költő, sem informatikus,
jobb lenne meghalni,
s kitörölni, azt a néhány évtizedet, mi múlt.
Úgy is alapból senki sem gondol rám,
ha mégis valakivel beszélek,
csak gondot hozok rá,
mint azoknak ki olvassák ezt.
Gondolom, köpnének,
csak udvariasságból nem fogják tenni,
de hogy minek mutattam meg,
azt nem fogják érteni.

senki sem

én sem

mert tudom

nem változtat semmin

//2010.01.15 23:59//