Bizony nagy a külömbség az úr s a szegény között,
egy bárónak nem valaga van a háta mögött!
Gömbölyded a gyakhesz ha a  nadrág rajta feszes,
s a gulácsos fej jellemzi, hogy viselõje eszes.
Sok betegség éri mindet, de csak úri fajta,
nincs kelés az ülepén, és nem jön sömör rajta.
Gangréna a férfiaknak, migrén illik nõknek,
s „politikus” nevet adnak a szarkeverõknek.

Megesik hogy közönséges betegsége akad,
s eltitkolni próbálja azt, ha törik, ha szakad.
Ha az úrnak megy a hasa, kolitissza vagyon,
jól hangzik e kényes dolog úri neve nagyon.
Sajnálgatják, mig ebédje duhajkodik benne,
jó nagyokat szellentene, ha a trónján lenne.
Habár néha elereszti ígyis a pap tyúkját,
s ártatlanul fürkészi a hömpölygõ szag útját.

Bizony náliunk más a szokás. Nem kell urizánli,
jó nagyokat rittyentünk ha menyünk kurizálni.
Durrangatunk, s a szégyentől mégse ég a fülünk,
babért fon a vacsorára, ha békára ülünk.
Kitöri a nyavaja a szegény, paraszt embert,
de nem neki teremtötték kúrának a tengert.
Ha bozsorog, keservibe bömböl mind a bika,
nem kell neki se kirugrus, se drága patika.

Pláne mikó nincs más baja, épp csak fáj a hasa,
megüli a klotyót mind a párnáját a basa.
Ebédnél vagy vacsoránál nem kölleti magát,
s pezsgőnek vagy kaviárnak nem birja a szagát.
Anná inkább egésséges, miné inkább dundus,
az „õsi kastéjj” termeibe nem kisérti bumbus.
Gangon vagy az uccapadon udvarol a lánynak,
nincs gardedám,  s azért mégsem dőlnek be a vágynak.

Eccerû a szegény ember, üsse mög a guta,
bármennyire megdagad es, azé egy se buta.
Elintézi mindön dógát, s becsületvel teszi,
s az illemszabájt szerencsére nem az úrtúl veszi.
Bizony nagy a külömbség az úr s a paraszt között,
az utóbbinak felesége van a háta mögött.
Lenézik a parasztot me erõs mind a bika,
a kolitiszos írigyli csak: szellőzhet a lika.