Jöjjön az a nyár, jöjjön búzakalásszal,
csivitelő fiókák éhes szájával,
perzselő naptól rezgő, nyárfaligettel,
és enyhülést hozó bőséges esővel.

Útra, hogyha kelek, síkra avagy hegyre,
örömöm és kedvem hadd leljem meg benne,
vadvirágos réten hadd suhanjon lelkem,
és járhassak hegyek friss levegőjében.

Oly sok csoda maradt még meg e kis földön,
mit ránk hagyott Trianon és az elődök,
hadd jöjjek hát „haza”, s ne érezzem magam,
mint ki hazájában száműzetésben van.

Hadd halljam, hogy nemzet, nemzettel megbékél,
hadd lássam, hogy végre közös lehet a cél,
hadd tudjuk a múltat rendezni már végre,
lezárni, mit kell, s indulni új jövőbe.

Úgy vágyom hazámat, szép Magyarországot,
s benne dúsan virágzó, jó gazdaságot,
honfitársaim megértő közelségét,
s ne legyen az országban ellenségkép.

Úgy éget a honvágy egy ilyen hazába,
jöjjön az a nyár, jöjjön búzakalásszal,
vadvirágos réten hadd suhanjon lelkem,
szép Magyarországon, engedj itthon lennem.