Ismerős, ismeretlen
Vissza-s elvonuló, feltűnő
Felhő-arcok között
Ébredtem.

Előtte csak a kínaiak
A piac nyüzsgéséből,
A Hauer-szalon-divat,
Várt rám már messziről.

Aztán a biztosan nem tudott,
Félt, remélt
Találkozás, ismerős és ismeretlen
Lények
Jóindulatúak, segítők, simák,
A visszaúton mélyen világító fények.
Pár szót váltottunk.
De jött a közeli indulás.

Felbukkant Hermész is
Egy Bikavérrel,
Hephaisztosz-jelmezben.
Ő az? –kérdeztétek.
Én meg csak csöndben, osonva leléptem.
Tovább.

Hazafelé esett szüntelenül.
Csönd volt.
Ültem az anyósülésen
Fényszórók kereszttüzében,
Mint aki menekül.