Lengetem a cekkert a Vasmű úttól a Római körútig, Tele emlékkel, lommal és lehetőséggel születésemtől a halálomig. Árnyéka a velem felnőtt fáknak bújtat, itt helyet találok hetven esztendőnek, de nem találok benne újat.---------------------------------- Míg a csermely zúg, s a Tejút hőhalálban buggyan, ikonod, a kis hazug szíved oszlopai között surran. Nem vagy éppen nemzeti, és lelked nem is vezeti olyan ötlet, ami demoralizálja demokráciád, és nem nyújt gráciát ha feleded saját alternatívád. Ha főbe lő a jövő, aminek a múlt ad parancsot, mint a részeg tábornok, aki mindenkinek rendel egy narancsot, ne feledd, a szent mindig középen mocorog,. rossz minta, ha léted peremén, ahol a végtelen már nem paraván, megremegsz a lehűlő idő rettenetében, és belemarsz, hogy maradj még egy körre, nemzetbe, vagy nemzettelenségbe, Szabadnak lenni szabad, és szavad ott érik igazán új emberré, ahol vákuuma minden ideának, mint hang között a szünet, biztosít neked otthontalanságot és mindenütt jelenlétet. |
|
|
|
|