Befejezetlen mese a szivárványon túlról - Áíródott történet. Az ember meséi

A teremtést követően istenek érkeztek a Világra. Először a Hegyek Istene, őt követte a Vízek Istene, és így tovább.... A Víz Istene megáldotta a vízek, a folyók, tengerek bőségtől duzzadó élővilágát, az ezüstösen csillogó csermelyeket. A Hegyek Istene a tündöklő nap éltető sugarát, a szomjúságot csillapító esőfelhőket, a fenséges hegyvonulatokat, szirteket, havas hegygerinceket, zöldellő völgyekben pompázó növényeket, és mindannyian a leszületett embereket, majd felemelkedtek istentestvéreikkel a szivárványon túlra, a csillagok és bolygók közé, a végtelen örök bölcsőjébe..

Akkoriban még sem az Inség, sem a Halál nem járt e tájon. Az emberek a tanítások szerint komolyan vették az istenek intő szavát, lélektől lélekig a Teremtő szeretet fénybölcsőjében védetten élték mindennapjaikat. Ám egy napon megtört az őszínte, tiszta, makulátlan és igaz varázs, mert egy sötét éjjelen az Én & Én átkozott szerelméből leszületett e világra az Akarat, és ikertestvérei a Fájdalom, az Irígység, és Durvaság. Úgy lökődtek ki az ősanyából, mint ahogy egykor kettévált az ég és a föld.. Meddőből lett termékennyé a gonosz, és vele együtt útrakelt az örömök elrontója, a kötelékek felbontója a Halál. Az ikreket az ember hívta életre. Ezennel lezdetét vette az emberiség haldoklása, az átíródott Történet...