Sürü köd homályába rejtett titokzatos sziklák
a régmúlt sötét árnyai.
A kínzó gondolatok felélesztik a tűz lángjait,
amelyek magasra nyújtják testüket.
Éjfekete hajfonattá formálodva
felemelkednek a halványkék égbolt felé.
Hirtelen kipattan egy kis perzselő lángcsóva
amely szétszórja aranyba fénylő sugarát.
Az izzó ezüstös virágkehely ölében,
megjelenik egy vakító csillogó gyémánt,
amelyet ringat a simogató szél,
ugy mint anya, aki bölcsöben ringatja zokogó gyermekét.
Viharos esőcseppek hullanak le
a sötét, vadúl gomolygó felhőkből.
A gyöngyöző kristályvíz síró könnycseppjei
megingatják a könyörtelen szilárd sziklát is ,
de a lelkifájdalom szunnyadó vulkánja sosem alszik ki….
oly mint egy félig leszakított vörösrózsa,mely lassan hervad el…
>p>Göteborg 2014.03.08. Lám Etelka
|