Értelmetlen ez a csatornaszagú városi élet
Hajnalban itt nem fütyülnek a rigók
Fakult plakátok rád merednek tűzfalakról
Panelház ablaklyukai mögött fáradt az ébredés
Vasbetonba ágyazott itt a lét
Jégarcú emberek szemében a rettegés
Koromlehelet lebeg a kémények felett
Kapu aljban fázós öleb hagyja piszkát
Nem találni közelben egy fát
Beállsz a sorba a járdaszigeten
Itt csak úgy megtörténik minden
Várod a villamost, már jön valahol
Csikorgó hangja visszapattan a házfalakról
Itt mocskos havat hoz a tél
Ha tehetnéd messzire mennél
El a kőerdőből, ki a jó levegőre
de te városi létre lettél ítélve. |