| Küzdőtér |
|
|
|
| Fullextra.hu: Amatőr Irodalmárok Klubja! |
|
|
|
|
F. világa - 48. rész Ideje:: 02-09-2015 @ 10:09 pm |
|
|
|
|
Aztán úgy alakult, hogy amerre ismerkedni járt, egyre többeknek tudott intézni munkalehetőséget a közmunka programban. Ehhez nem kis mértékben hozzájárult az alkalmasságát igazoló pecsét, melyet az élet ütött rá, és melynek volt egy kis köze az alkohol iránti megtisztító elköteleződésének is. Melyből azért igyekezett legalább a látszatot megőrizni, hiszen amúgy végletekig antialkoholista volt. De a belépőt megváltotta mindig és ez áthidalta a távolságot idegen és cimbora között. Hozzá hasonlóan növénykiültetésben, gereblyézésben, utcatakarításban vehettek részt a volt léhűtők és a lecsúszott szerencsétlenek. Híre ment, hogy van valaki, aki tud segíteni, és attól kezdve a győzködés helyett elégnek bizonyult bemondania a nevét.
A dolgok mikéntjére magyarázatokat keresgélő F. részéről azonban az alkoholizmus kezdettől fogva, sőt mostanra egyre kevésbé lett a kívánatos motiváció. Úgy gondolta, lehet valami egyéb is, ami bevonzhatja a kétes egzisztenciájúakat. Nem lévén hívő e helyett esetleg az isteni hívó szó erejével sem állhatott oda, hogy újjászületett kisdedekként gyámolítsa a megtalált lelkeket. Csak egészen későn, sokára értette meg, hogy ő maga, a szesztortúrák beavatásán már túlesett, e világ szereplői szemében hiteles figura a személyes motiváció, de ennek az egyszemélyessége megriasztotta a feladat nagyságától és kiterjedt, térben és időben egyedül nyilvánvalóan menedzselhetetlen voltától.
Kapcsolataik a különböző hivatalos és magánkezdeményezésű felnőttvédelmi szolgálatokkal a későbbiekben elmélyültek, és azt vette észre, hogy egy működőképes hálózat kezd kinőni kezeik alatt, melynek óhatatlanul összefogó, irányító részesei lettek.
Nórát rendkívüli energiákkal töltötte el, hogy végre eredményeket látott, és minél inkább elmerült ebben- egy ideális áramfejlesztő mintájára – annál több pozitív előjelű feszültség indukálódott benne, amit természetesen rögtön visszaforgatott. Kapcsolatuk ekkortájt egy ezer lóerővel vágtázó versenyautóéra emlékeztetett, mely külső szemlélő számára szédületes tempóban haladt célja felé, belülről azonban ennek a robogó izzásnak az összetartó, szerelmes melege volt érezhető és áthatotta az elkötelezett munka iránti odaadás.
Ha visszaemlékezett később, F. ezek a munkás évek jelentették felnőttkorának valódi kihívását és szárnyalóan elrepült, mégis maradandó nyomot hagyott időszakát.
Olyan jó volt azt tenni, amit lélekben némán sokszor végig is járt magában: nem elvont filozofálgatással, értelmetlenül, hanem konkrét elétett élethelyzetekben eligazodva egyedi tanáccsal megoldást nyújtani.
Az esetek rendszerint úgy kezdődtek, hogy megoldhatatlannak tűntek.
B.J.-t például családostul utcára tették, mert a láncszem utolsó tagjaként nem fizetett ki néhány lejárt és többször átütemezett közüzemi ill. hitelszámlát, mert …szóval érdekes körbetartozás folytán neki sem fizettek, és ez a fizetendő aztán valahol el is enyészett, ahogy ez rendesen előfordul a magyar viszonylatban. És persze B.J. inkább a családjával osztotta meg a maradék nettó bevételeket, mint hogy –egyébként jogosan, vagy nem, de megállapított -állampolgári kötelezettségeit teljesítse.
A családfenntartó – azoknak mondom, akik netán nem családban nőttek fel - az a személy, akinél bármelyik családtagnak joga van kuncsorogni ellátmányért, cserébe ő pedig nem teheti meg, hogy ezeket elutasítja, szóval ő most rendkívül kellemetlen helyzetbe került.
A hatóság, ha kiürül a büdzsé, szemrebbenés nélkül belenyúl az őt éltető kompánia zsebébe és elveszi azt, ami kell neki, nem törődve, mi lesz velük, ebben is igen különböző módon eljárva a családfenntartótól, aki legfeljebb üveggolyókat, vagy tollat, netán félig rágott, de már megszáradt kiflivéget találhatott a tőle függő csipet-csapatnál, amire viszont semmi szüksége sem volt.
Amit F. először megtanult, az az volt, hogy az állam egy szükségszerűen igazságtalan és egy személytelen elnyomó szervezet, melyet azonban csak sok veszteség árán lehet kikerülni. Ezeket a veszteségeket leggyakrabban azok fizetik meg, akik egykor leghűségesebb eltartói voltak ennek a szervezetnek, de kikerülve óvó kezei közül annak fehérvérsejtjei baktériumnak érzékelve támadták meg.
A második szomorú felismerése az volt, hogy a nyomor, annak ellenére, hogy szélsőséges esetben bele is lehet halni, mégsem halálos betegség, bár ahhoz igen hasonlóan gyógyíthatatlannak és ragályosnak tűnik. Mert a tartós nyomor neve alapján megnyomorítja az egészséges lelket, de kikényszerítve az életben maradást, tartósan alávaló dolgokra visz ártatlanokat.
Itt volt ez a program: lehetőséget kínált, hogy az éhhalál helyett perspektíva nélküli rabszolgájává tegye az áldozatait, akik többé nem emelhették fel a fejüket ebből a járomból.
De túlélni a legelsődlegesebb, és aki megérti ezt, a lét peremére sodort lelkek jajkiáltásain már tud könnyezni.
Lemenni az elveszettekért és megfogva a kezüket elindulni együtt felfelé velük: ez volt a küldetés legnemesebb és legérzelemdúsabb fejezete, a visszaintegrálás már viszonylag automatikusabban történt. De azon túl nem egymagukban álltak egy roppant gépezet összedaráló fogaskerekei között, mert a szolgálat feléjük fennmaradt.
Nórával gyakran sírtak együtt. Volt, hogy örömükben – kétségbeesésükben. Elég volt áttekinteni az elmúlt évek termését:
-Látod? E.G.-ék, semmijük se maradt a tűz után. Emlékszel, biztosítás sem volt a házon, és a rokonaik meg náluk is szegényebb, borsodiak….
-Igen, szemét egy főnöke volt a pasasnak, hogy épp akkor rúgta ki, amiért elhanyagolta a munkáját…
-jó, de tudod miért: az átmeneti szállás többre jött ki az egész családra, mint a rezsi. Éjjel-nappal gürizett szerencsétlen…
-De főleg nem ezért,…meg is lopták őket rendszeresen, és igen és aztán hónapokig jártunk hozzájuk oda, amíg… és S.J?
És végeláthatatlanul szüremlettek visszafelé ezek a sorsfordító mini-győzelmek. Jutalmuk lett a róluk való megemlékezés, valamint a gyarapodó elismerés, melyet a szakma és számos civil-nonprofit szervezet értő munkatársai küldtek feléjük. Ezek olyan impulzusként érték őket, mint a napsugarak, melyek éltetőek, és nem nélkülözhetőek. E szerint próbálták maguk is közvetíteni tovább: a remény és a kedvesség erőt adó, a biztonság képét felrajzoló szavaival valóságot teremtettek, példaként pedig, hogy nemcsak üres fecsegés, amiről beszélnek, megosztották hajdani élményeiket és sikereiket, megtámasztva az elérhető realitással. Mint apró tűz köré melegedni, úgy jártak csoportjukba a felborult és megfeneklett élet-hajók túlélői. |
|
|
|
|
Utoljára változtatva 11-27-2022 @ 12:53 am
| Hozzászóló: a_leb (Ideje: 02-10-2015 @ 11:34 am)
Comment: Remek írás, igényesen erősen vezetve. Nem kis figyelmet igényel téged olvasni (no pláne meg is érteni), de megéri. megfogott rendesen.
aLéb |
|
|
|
|
|
