Fehér hóval borított táj köszönt Téged névnapodon,
Amint reggel függönyödet félrehúzva, nézel ki ablakodon,
Reményteljes jövő csillan meg, távoli, ébredező napsugaradon,
Könnycsepp kúszik végig selymes, pirospozsgás arcodon,
Aphrodité örömforrásából fakadó adományként koppan fényes padlódon,
Suttogva lágy, kellemes csengésű, ritmikus szavak bújnak elő ajkaidon.

Gazdag s régmúlt emlékeid tűnnek fel lelked mezején,
Attraktív mozdulatokkal táncra perdülsz gondjaidat feledvén,
Bohókás bájjal sebesen finom, meleg ruházatot öltvén,
Randevúra csábítva lépkedsz a ragyogó, ropogó hó tetején,
Ifjúságod szele kíséretében vígan hemperedsz el az eget szemlélvén,
Ereklyének számító mosolyoddal a szunnyadó természetet ébresztvén,
Lábaid elé hullik egy pergamentekercs galambomat Hozzád küldvén,
Leányos szabadsággal fogadod köszöntésemet levelem mentén,
Aranybetűkbe foglaltam minden jó kívánságom pennámat éltetvén!

(2010.12.12.)