Halottak napján sötét a nappal, S nem jön megbékélés A késő virradattal.
Halottak napján pulzál a levegő. - megidézett holtak, családfő, el-menő- A halottak itt vannak, Kopognak a falak, S téged is elragad majd a kaszás vonat.
Füstbe burkolózva Félhomályban én így emlékezem apámra, nagyapámra, ki írt,
-falusi költő volt és citerán játszott. Apám meg dolgozott, ivott és pipázott. A pipafüstből s kivert hamuból -szétszórt hamvakból- így keresek választ. Valami nincs rendben. -Talán ma meglátlak.
Szellemem is figyel, ott lebeg, Mindenütt a kockaszerű homály… -ha nem vigyázol, Elüt- „porból, rezgésből és hullámból lettél s leszel te is.” Egyszer meghallod tán halottaid lépteit,
Csak vonul a fekete tömeg: rokon- Látogatás, A sok süti elfogyott, s üres minden Garázs.
A lényegen nem változtatsz Te sem. „Van még egy pár gyertya. Talán majd kiteszem.” |