Most, így mindenszentek után mindig kell egy pár nap, amíg egyenesbe jövök. Idén kerek 10 éve, hogy Apa elment. Nagyon szeretem, szerencsére sokmindent örököltem tőle, amit talán nem értékeltem benne annak idején eléggé. Ilyenkor mindig kicsit jobban remélem, hogy ő még lát engem és nagyon szeretném tudni, hogy büszke-e rám. Kevés volt az az idő,amíg együtt lehettünk. Azthiszem vele most érteném meg magam, hogy már igazán felnőttem. 20 évesen még túl szeleburdi voltam. Néha azt kívánom bár többet beszéltem volna vele... Nagyon hiányzik.

Zsolt papája 2 éve hunyt el. Azóta először történt, hogy nem egyedül ment ki hozzá. Magával hívott. Utána nagyon sokat beszélgettünk és lelkiztünk. Ő először beszélte ki magából 2 év alatt, amit ezzel kapcsolatban érez és hisz. Jót tett mindkettőnknek azthiszem..és alapvetően sokat változtatott azon, ahogy egymáshoz állunk, mióta nem vagyunk együtt.

Az utolsó bejegyzésem inkább töröltem, mert eléggé ostobára sikeredett.