Hullanak a levelek,
Az üres ágak a semmibe merednek.
Szép tavasz, rég elmúlt már,
Itt az ősz, elmúlt a nyár.
Sárgák a levelek is,
Nincsenek most vendégeik.
A katicabogár rég elment,
A fecske is délre reppent.
De van egy levél, ami most zöld,
Ó! Hát nem gyönyörű?
Élettel teli, kis levelecske,
Csak nem szereti őt senkisem.
Elfordulnak tőle,
Mert elszakadt a levele.
Sír szegény, egyedül van,
És a bajban nincs ki vigasztalja.
Egy barát, igen, egy barát kéne,
De senki nem áll szóba vele.
Nincs vendége sem,
Csak egy kiszakított része.
Egyedül telnek órái,
Az ágon, már csak ő van itt.
Arra vár, hogy mikor lesz már tél,
Hogy megsárguljon és lehulljék. |