A karácsonyra készülődés nálam már tradíció. Nagy szó ez, mert otthonról sok mindent hozhattam, de erre vonatkozó utasításokat, szokásokat nem nagyon. Persze – nekem könnyű – mondják többen is akik ismernek, hiszen a munkám is összeköt a karácsonnyal – legyen annyi elég, hogy nagyban hozzájárulok a karácsonyi édességek terjesztésében (is).
Idén már ősszel kezdtem nézegetni a gyerekekkel való közös barkácsolásra valókat, sőt még a hobbiboltban is időben bevásároltam. A facsipeszek kész vannak - jobban mondva még vannak félkészek is (annyira nem vagyunk gyorsak). Már előre listákat csináltam, hogy mit kell venni, miket kell előszedni, én már listákról is listákat gyártottam J
Kaptam arról is kritikát, hogy jó nekem – hogy van erre energiád… Energiám??? Most ??? A szezon közepén?? Gyakorlatilag szétszednek a munkahelyemen, minden este főzök vacsorát és ebédet másnapra, folyamatosan megy a mosógép folytassam? Szóval energiám az egy csepp sem, és kinek van kedve kutyagolni a nagy-nagy tömegben, a pénztárossal vitatkozni,hogy nem az a DVD lemez nem 61.000,- Ft –ba kerül rossz a kód rajta: nem házimozi, csak egy lemez…
Csak ha én nem csinálom, akkor nincs. Ezt akarni kell és kész. Baromi nehéz: főleg hogy épp most süt a nap és egyáltalán nem érzem át, hogy itt lopakodik a Mikulás – ma este érkezik! Éppen ezért ma még répát kell vennem, hogy legyen mivel megkínálni a szarvasokat… a Mikulás tejet kap és sütit. Sütit kell sütni – hú de ráérek – de ha nem akarjuk a titkot, akkor szürke lesz az egész és undokságos. Sokan körülöttem azt hajtogatják: úúútálom a karácsonyt, én az egészet elfelejteném, csak a pénzről szól és ez annnyira borzalmas! Aztán elmennek és megveszik az ajándékot, a beiglit, a képeslapot, a fát és nagyon rossz kedvvel állnak neki az egésznek – ezáltal üres lesz és szinte hiábavaló.
Ezzel szemben én így jártam el: drága párom szombaton este közölte: holnap megyünk vásárolni! Úgy nézhettem rá, mint aki kételkedik a másik épelméjűségében. Ezért gyorsan végigvezette, hogy biza máskor nincs időnk erre a nemes feladatra. Nosza! Gyors átcsoportosítás, ezért lett két lista és cirka 3 órával később sok holmival és könnyebb pénztárcával találtam magam otthon. (Ilyen eseményeknél jobb ha kívülről szemléled magad : iszonyú jót mulatok magamon ahogy végigvágtázom a sorokon és csóválom a fejem).
Mivel tök egyedül voltam, és fő feladat volt az elpakolás nem teketóriáztam sokat – Bing Crosby és adventi illatmécses elő, és mire lejárt a CD olyan adventi cuccba ráztam a lakást, hogy csak na! Felkerültek a mikulások, mikulássapkák, a fenyőgirlandok, a koszorúk, a mécsesek, a szalmakecske és a dísz-szív.
Hogy kinek volt ehhez kedve? A rossebbnek sem megmondom őszintén. De ha nem kezdem el, akkor hogy lesz adventi hangulatom?? És a családom többi tagjától miért várnám el?
Most szombaton, például karácsonyi sütiket készítünk a lányaimmal. Meg az ablakokba üvegmatricákat. (Ha! És persze még van minimum 1 kör ajándék és 1 kör kaja vásárlás)
Persze mindezt saját káromon tanultam – ha nem kapsz ragyogást, Te is csak szürke maradsz. Én ragyogni akarok és fogok is. Az adventet és a karácsonyt (de akár egy születésnapot is!) magadnak kell ünnepelni és akkor igazi eseménynek tudja be a környezeted is… szerintem.
Szerintetek? |
