| Küzdőtér |
|
|
|
| Fullextra.hu: BLOG, Napló! |
|
|
|
|
mégsem Ideje:: 12-07-2007 @ 08:22 pm |
|
|
|
|
| Köszönöm mindenkinek az előző bejegyzésemhez írt hozzászólását!:) Jól esett a bíztatás!:)
Sokminden nem változott.Mamámat ma hazavitte apa,saját felelősségére eljött.Az orvosok még azt sem tudták megmondani,hogy most mi van vele...Kész káosz volt,akkor már inkább otthon lábadozzon. Én sem vagyok a legjobban.Mostanában szédülök,tompán fáj a fejem,szerda este töbször is összeestem itthon...Lehet,hogy az idegesség? Csak azt remélem,h nem kerülök kórházba,mint anno.Nem hiányozna.De így se mentem csütörtökön suliba.Nem akartam ott rosszul lenni.Jó dolog ez így karácsony előtt.:S
A mikulás nem sok mindent hozott.Minimális édességet,és mivel kihúzóztunk az osztályban,parfümöt is kaptam.Slussz.A karácsony sem lesz jobb.Van elég bajunk.Hívhatnának dolgozni,mert kéne a pénz.Most nagyon.Idegileg kikészít,hogy mindig a pénz,a pénz és a pénz,ami hiányzik.Még,hogy nem tesz boldoggá!!? Engem egy kevés is a mennyekbe röpítene! Csak annyi,amennyi elég volna ahhoz,h a családunk végre egyenesbe jöjjön.Nem is kérnék többet.De tényleg.Nem kell kacsalábon forgó vár,meg luxusautó.Csak,hogy többet ne halljam: idén nem lesz karácsony:( És,hogy nincs pénz új cipőre,örülj,ha lesz mit enni holnap:( Jó,nem sajnáltatom tovább magamat.Lehet,hogy csak én látom rémesen a dolgokat.Majd kiderül a fény,jön a szivárvány...Csak jönne már végre!!!! |
|
|
|
|
Utoljára változtatva 12-07-2007 @ 08:22 pm
| Hozzászóló: szemilla (Ideje: 12-08-2007 @ 04:17 pm)
Comment: mondanám, hogy küldök fényt és szivárványt, de mondani könnyű... összeszorult a torkom a tehetetlenségtől. |
|
|
|
|
| Hozzászóló: lenaneni (Ideje: 12-08-2007 @ 08:20 pm)
Comment: Reggel a munkában elovastam a blogodat, a régebbieket is, de nem került rá időm, hogy két sort ideírjak. De egész nap ez járt az eszemben, hatszor újrafogalmaztam, hogy mit is írok majd neked, de most hogy leültem a gép elé, itt ülök már egy jó ideje, és nem tudok mit mondani. A legszívesebben ölbe vennélek, és elringatnálak, hogy aludj el, és álmodj valami szépet. És talán ez volna a legokosabb, amit most tehetsz, hogy jól kialszod magad. Éjszakai munka, iskola, dogiírás, és az ijedség anyud miatt, ez túl sok. Aludd ki magad, de minden elalvás előtt mondd el magadnak, hogy ez nem az élet, ez csak egy pillanatnyi állapot, ami hamarosan elmúlik, megváltozik, rövidesen már csak emlék lesz. És ne búsúld a pénzt, azt úgysem tudod most te megoldani, de anyudat bíztatni, mosolyogni rá, mellette lenni, ez több ajándék lesz neki is és neked is, hogy adhattad, mint amit az éjszakai kis fizetésedből vehetnél neki.
Sok-sok bátorító ölelést küldök neked. |
|
|
|
|
|
