| Küzdőtér |
|
|
|
| Fullextra.hu: BLOG, Napló! |
|
|
|
|
Portré Ideje:: 07-16-2004 @ 07:58 pm |
|
|
|
|
| A tanár úr koráról csak találgatások folytak, de minden esetre energikus, büszke, lehengerlő ember volt. Ha a diákok közt szóba került, függetlenül attól, hogy kit tanított és kit nem, mindenki elborzadva beszélt róla, mint egy rémről - ezt főként drákói szigorával és heves vérmérsékletével érdemelte ki. Én személy szerint néha, amikor épp nem követett el semmit ellenünk, tisztelettel öveztem alakját, sőt nagyritkán még szeretetteljes jóindulattal is néztem rá, de mindig hamar felbőszített engem is újra egy viharos vagy inkább zivataros hangulatban megtartott órával vagy sebtiben bejelentett dolgozattal és a rövid időre feladott töméntelen mennyiségű anyaggal. A tanár úrnak egyetlen alapvető hibája volt: hihetetlen mennyiségű tudásanyaggal bírt, és azt mind át akarta gyömöszölni a mi fejünkbe is. Ez reménytelen vállalkozás volt, ami őt is, minket is megviselt... Ijesztő mennyiségű ismereteit már sejtették választott szakjai is: történelem és orosz nyelv (amihez később a német nyelv is csatlakozott), és így a szíve csücske az orosz történelem volt, a konyhaművészet és a családi történetek mellett. Néha nagy ügyességgel és ügyes pszichológiával sikerült egy-egy borzalmas tempójú óra közepén az utóbbi témákra terelni a tanár úr előadását, néha viszont nagy megkönnyebbülésünkre maga kezdett üdítő családi sztorikat vagy recepteket mesélni. Ez akkor eshetett meg, ha az órára jövet meglátta a szokásost is meghaladó csüggedtségünket, és az észrevétel karitatív hangulatban találta. A tanár úrnak sajátos humora volt ("hogyhogy Hadrianus hozta létre a császári hivatalnokokat? mindegyiknek ő volt az apja??"...) és jól fejlett önérzete, amivel nem fért össze, hogy mi voltunk "pályafutása legrosszabb osztálya". Ennek ellenére azonban mindig kiállt értünk, és a későbbi keserű tapasztalataim nyomán legfőbb jó tulajdonságának azt ítéltem meg, hogy egyenlő félként kezelt minket. A töméntelen mennyiségű évszám és történelmi esemény mellett a legfontosabb, amit tanított nekünk, az az önbecsülés, a becsület, az igazságérzet, a harciasság, és az élet cselszövéseinek szemtelen kijátszása volt. Mindent összevetve kellemes, némi iróniával fűszerezett, kedves nosztalgiával gondolok vissza a tanár úrra. Mivel úgyis rám marad majd a feladat, hogy az ötéves osztálytalálkozónkon köszöntőt mondjak, már a ballagási banketten elterveztem, hogy hogyan fogom kezdeni ezt a beszédet: "A tanár úr tipikusan az az ember, akit nagyon lehet szeretni, de legfeljebb utólag"... |
|
|
|
|
Utoljára változtatva 07-16-2004 @ 07:58 pm
| Hozzászóló: csingi (Ideje: 07-18-2004 @ 02:37 pm)
Comment: Ez nagyon kedves, és igazi timis-stílusban írt napló. Kedves emlékeket ébreszt, hiszen talán mindegyikünk emlékében él ilyen, vagy hasonló Tanár úr. Nekem is volt, és máig emlékszem rájuk. Pedig a középsuli nem mostanában volt. :) |
|
|
|
|
|
