Azt hiszem, hogy jártam a fekete lyukban.
Vagy hogy is mondjam.
Vagy megőrültem, vagy a BKV szívat, vagy mindkettő…

Tegnap történt, de csak ma írom le, mert tegnap még nem tudtam, hogy mi történt.
Na nem mintha ma tudnám, de visszatekintve tisztábban érzékelem, hogy fogalmam sincs, hogy hogyan eshettem bele a fekete lyukba.
Ha beleestem persze.
Hétfő, Kisföldalatti, 7 óra 38 perc.
Széchenyi fürdő.
Felszálltam.
Az Oktogonon kell leszállnom.
Előtte Vörösmarty utca.
Arra még emlékszem.
A következő emlékem: Opera.
Még mielőtt valaki megkérdezi, nem, nem néztem az órámra, mert hülye vagyok.
Az Oktogon kimaradt.
De annyira kimaradt, hogy nem emlékszem, hogy átszáguldottunk volna a megállón.
Kiszálltam az Operánál, és néztem, mint a luki nyúl.
Mások arcát lestem, zavart kerestem, és itt-ott láttam is, de sem hőbörgés, vagy ostoba bambulás, esetleg fura téblábolás nem jellemezte a többi kiszálló utast.
Talán csak szokásos pofákat vágtak.

Egy megálló kiesett.
Eltűnt, mintha nem is lett volna.
Lementem az ellenkező oldalon a metróhoz, beszálltam, és az a vonat megállt az Oktogonon.

Ma reggel feszülten figyeltem a Vörösmarty utca után.
Volt Oktogon.
Kiszálltam.
Ma minden oké.
Megbolondultam?
Tegnap elraboltak az UFO-k  és kísérleteket hajtottak rajtam végre?
Mivégre?
Egy biztos.
Tegnap kimaradt az Oktogon.