Az olvasóhoz

Nézd, azaz igazság, hogy eltaláltad a választ. Az én általam feltett kérdésre, az én kérdezz-felelek játékomban, úgy hogy másnál ne is nagyon kérkedj vele. Kis ravaszság volt benne ugyan, de nem volt túlságosan nehéz. Ugye nem fáradtál el nagyon?

Nehéz és fáradtságos dolog eligazodni az irodalom - és akkor mi is válasszuk el - a kortárs irodalom útvesztőiben és te valahogy idetaláltál vagy eltévedtél. Tökéletesen mindegy melyik variáció az igaz, de tényleg, biz’ isten nem érdekel. Ne is firtassuk ezt tovább, folytassuk a játékot, amely ettől a pillanattól fogva a mi közös játékunk, ami kérdezz-felelek játékunk. Miután én kezdtem a játékot, most a te köröd következik, most te kérdezhetsz, és én fogok megfelelni rá. Ez a jutalmad, azaz ami jár neked, amit kiérdemeltél és megérdemelsz. Ezt bizony – kivételesen – jól meg kell gondolnod, nem sok ilyen lehetőséged adódik az életben. Itt te vagy nyeregben, te döntheted el az új irányt és én fogok alkalmazkodni, hozzád és ha belemelegedtem az egész világegyetemhez.
Meglátod ez olyan időtlen időutazás lesz, vagy egy afféle egy helyben járás - csak éppen a világ körül, s ha meguntuk, önmagunk körül utazunk. Néha meglepő magától érthető módon orbitális pályára állunk, miközben egyszerűen fel és le emelgetjük a lábainkat, vagy csupán a fejünket támasztjuk íróasztalunknál. Nevezzük fantáziának, s hogy az irodalomkritikusok is élvezkedhessenek, mondjunk ki egy bűvös szót: asszociáció. Érzékelés, ami egyúttal a lehető legteljesebb érzékcsalódás. Ez olyan hrabali és nem is tagadom, jól néz ki egy ilyen kaliberű név ebben a szürke szövegkörnyezetben.  Tudom, hogy ez versek, vagy versnek gondolt szövegek kapcsán alapvető elvárás én mégis ezt emelném ki és erre hívnám fel a figyelmedet – elsősorban erre, s másodsorba minden egyébre, amiről nem gondolod, hogy teljességgel haszontalan. Azt mondom engedd hatni és hass vissza rá. A költészet, bármilyen hexameterekbe vagy allegóriákba is bújtatjuk: kölcsönhatás. Hatás és visszahatás. Gondolat és reflexió.  Engedd, hogy hasson, egy aprócska próbát megér, annyi felesleges dologra fecséreljük az időnket - azt az időt, ami a lehető legpontosabb stopperórával van számunkra kimérve. Engedd, garantálom, hogy nem lesz mellékhatása, s ez már nagyon nagy szó egy ringlispíl-szerű világban.

 Mit szeretnék? Még, ha nem is mondod ki hangosan, érzem, hogy a fejedben kószál ez a kérdés. Csak játékon kívül: szeretném magamra vonni a figyelmet. Tudom öncélúnak tűnik, de amint játszani kezdesz te is, garantálom, hogy elillan ez a képzeted.