Anyámra kenni: ez lett aztán az értelme az egésznek, megideologizálni a helyrehozhatatlant, hogy talán ő, aki kibillentette, ugyanúgy helyre is tehette volna az életünket.
Ez persze nem az a folytatás, amit először írtam, az egy szervizelés közben egy petyhüdt arcú számítógépes kezei között csak úgy elveszett, pedig azt nyomatékosan (én meg hittem neki), hogy csak a Windows könyvtárat törli, és áthúzta a Dokumentumok mappát amentés könyvtárba. Mégsincs semmi. Se versek, se írások, és ráadásul azt sem tudom, hogy kár -e értük.
Csak a családi fotók és az egyetemnek küldött halasztási kérelem. A többire keresztet vethetek. (Vetem is folyamatosan...)
Szóval meg akartam írni, hogy anyám hogyan hárította a felelősséget, és hogy meglepődött, amikor Tamás és a barátja egy este beállított hozzá bejelenteni, hogy otthagytam a kollégiumot és hozzá költözöm.
Később abból, amit Tamás mesélt, arra következtettem, hogy nem sokat fogott az egészből, talán más -vagy harmadnap eszmélhetett rá,.
Tamás úgy mesélte el a telefonn, amikor a szokott időben hívott (mobilról, ez meg sem kottyant neki, 1-1,5 órás beszélgetések....) "Találkoztunk Anyáddal. Vendeltől ment haza. De olyan görbén ment át az úton, hogy csoda, hogy hazaért és nem ütötte el valami.
...Túlélt ő még ennél többet is... Amikor már teljesen lerobbant, kerettel járt, és későbbi férjemmel meglátogattuk, elmesélte, hogy a Vendel bevágta a fürdőkádba. (mert el akart menni haza)... Mutatta is a helyét: Kék-zöld volt, de már feketedett.
Aztán legközelebb, amikor a férjem számon akarta kérni az állítólagos élettárson, mindent letagadott. Ragaszkodott a rosszhoz. Azt hiszem, ezt tőle örököltem. A pszichiáter legalábbis ezt mondja. Hogy sokszor a rosszhoz is ragaszkodunk.
Csak ő tudta, miért. Én nem tudom.
Fájt, igen, nagyon fájt, hogy eltűrte neki.
Apám meg csak egyszer csapta be az ajtót (igaz, ki is esett tokostul...) és már pakoltunk is.
De apám más tészta volt.
Hogy anyámat szerette -e, nem tudom.
De rá a gyengeségen kívül nem lenne szívem mást kenni. Apám más tészta és anyám is. Egy gyerekkönyvben volt, azt hiszem Filemon cica kalandjai a címe, egy fejezet címe: "Micsoda tészta!""

Folyt. köv.