| Küzdőtér |
|
|
|
| Fullextra.hu: BLOG, Napló! |
|
|
|
|
Megértettem Ideje:: 12-15-2008 @ 09:02 am |
|
|
|
|
Megértettem
Emlékszem, fiatal voltam " A világ legokosabb embere."
Ha Édesapám segíteni akart nekem, én akkor már " mindent sokkal jobban tudtam ", mindig valamilyen durvasággal utasítottam el jóindulatát. Apám ekkor lehajtotta fejét, és megszégyenítve elment. Én pedig diadalmasan vettem tudomásul, lám már fiatalon is mennyivel okosabb vagyok az Apámnál. Csak azt nem értettem, miért törődik bele ilyen könnyen, és miért hajtja le a fejét állandóan?
Mostanra, hogy én is apa vagyok, megértettem.
A csalódás, és a fájdalom könnyeit akarta elrejteni előlem, amit én úgysem értettem volna meg…
- Édesapám! Megbocsátasz valaha ezért? |
|
|
|
|
Utoljára változtatva 12-15-2008 @ 09:24 am
| Hozzászóló: blue (Ideje: 12-15-2008 @ 09:45 am)
Comment: Mindent meg lehet bocsátani, csak feledni nehéz. |
|
|
|
|
| Hozzászóló: gabiga (Ideje: 12-15-2008 @ 11:00 am)
Comment: Gyerekként én talán nem voltam ilyen "mindentudó" , de most anyaként érzem, értem, amit írsz, és tudom, hogy a lányaim majd az én koromban fogják megérteni... Milyen kár, hogy a felismerés csak a korral jön meg... |
|
|
|
|
| Hozzászóló: lena1 (Ideje: 12-15-2008 @ 11:56 am)
Comment: Édesapád okos ember volt. Megtanított arra, hogy az igazi szeretet az, ha meg tanulunk hallgatni a legnagyobb fájdalomban is. Ő már akkor tudta, hogy ez egy örökös körforgása az életnek. Hidd el, már abban a percben megbocsátott, amikor elfordult tőled. |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Vigi (Ideje: 12-15-2008 @ 12:05 pm)
Comment: Kedveském, ne haragúdj, hogy így szólítalak meg, de amint éppen megfogalmaztam volna, amit szívednek szántam, elolvastam Lena gondolatait. Igen így lehetett, biztosan így, mert: "A szeretetnek melege van a természet hidegében, világossága van az élet sötétségeiben, és a szeretetnek ajkai vannak, amik mosolyognak velünk az örömben,
és lecsókolják könnyeinket a fájdalomban." Ölellek. |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Anna1955 (Ideje: 12-15-2008 @ 06:12 pm)
Comment: Édesapád nem is haragudott soha...Hiszen Te sem tudsz most haragudni...Így vagyunk ezzel mindannyian, a belátás mindig csak későn következik. De Te is tudod, hogy majd bekövetkezik...Ölellek szeretettel Anna |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Eroica (Ideje: 12-15-2008 @ 09:24 pm)
Comment: Mikikém! Nálam jobban nem éli át a "lelkiismeretfúrdalás" szót senki. Megértelek, de mindnyájunknak lenne takargatnivalója. Tudod, mindenki akkor érti meg a helyzetet, amikor maga is abba a szituációba kerül. Ölellek. |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Tithonos (Ideje: 12-15-2008 @ 09:27 pm)
Comment: Köszönet ezért a rövidségében is nagyon bölcs írásért. |
|
|
|
|
| Hozzászóló: LEKA (Ideje: 12-15-2008 @ 11:04 pm)
Comment: Bizonyára meg! Az apai szerete része a megbocsátás. Érzékenységről tanuskodnak gondolataid. |
|
|
|
|
| Hozzászóló: naiva (Ideje: 12-15-2008 @ 11:58 pm)
Comment: Drága Miki, ne legyen lelkiismeretfurdalásod! Két tinilány anyjaként nagyon megértelek /néha én is elkullogok../ de még emlékszem, mikor én voltam a dacos és mindentudó! Igaza van Lénának: körforgás ez, mint ahogy mi a korral megértettük, ők is meg fogják érteni és átélni ezeket a "nehéz" dolgokat. Mert nem könnyű szülőnek lenni és nem könnyű gyermeknek lenni!:) Puszillak!:) |
|
|
|
|
| Hozzászóló: mickey48 (Ideje: 12-16-2008 @ 08:30 am)
Comment: Köszönöm kedves, értő hozzászólásaitokat. Édesapám '86 ban hagyott itt engem, de nagyon gyakran látom magam előtt meleg tekintetét, mindig mosolygó arcát - különösen így, szeretetünnepek idején... |
|
|
|
|
| Hozzászóló: kiralylany (Ideje: 12-16-2008 @ 03:53 pm)
Comment: Ez szép volt Mickey! |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Emericus (Ideje: 12-17-2008 @ 12:12 pm)
Comment: Bizony Mickey, sokunkban támadtak már ilyen érzések. Ma, amikor én is a fiamat próbálom pallérozni, igencsak déjá vu érzésem támad. Valahol, valahogyan már átéltem ezt. S kisvártatva eszembe jut, hogy persze, én bólogattam ugyanígy Apámnak, Anyámnak, aztán szépen elengedtem a fülem mellett az egészet. |
|
|
|
|
|
