| Küzdőtér |
|
|
|
| Fullextra.hu: BLOG, Napló! |
|
|
|
|
Erdély- jelen időben! Ideje:: 01-17-2009 @ 01:55 pm |
|
|
|
|
| Erdély- jelen időben!
Nehéz egy főnevet, egy tulajdonnevet az igékre vonatkoztatott időbeliséggel megjelölni, pedig ha jól belegondolunk igen sok múlt időbe tett főnevet ismerünk. A múlt idő jelentése az esetükben a következőket jelentheti: avíttságot, elavultságot, ódivatúságot, felejtést, kizáratást, hasznavehetetlenséget stb.- egy részükkel kapcsolatban akár tudatosságot és nemtörődömséget is feltételezhetünk, a maradék esetében viszont az idő egyenes vonalú előrehaladásából fakadó törvényszerűségről van szó.
Szokás azt mondani, hogy a történelem kereke körbe-körbe forog, bizonyos ciklikusságot rejt magában és bizonyos értelemben megismétli önmagát. Én inkább azt mondanám, hogy amennyiben nem vagyunk képesek tanulni a múltunkban, a történelmünk során elkövetett hibáinkból, akkor igen ki vagyunk téve az ismétlődés lehetőségének.
Miért írok Erdélyről? Miért írok annyi verset ebben a témában? Miért vagyok ilyen maradi? Miért nem tartok lépést a változással és a liberalizmus félremagyarázott eszméivel? Miért firtatom a múltat? Miért próbálkozom a megértéssel? Miért értem meg ilyen nehezen a történteket? Mert magam is erdélyi vagyok és mert rajongok mindenért ami a Erdéllyel kapcsolatos: a népért, a tájért, a gasztronómiáért, az atmoszféráért, a mondákért, az ódon kastélyokért s a várromokért, a költőiért és íróiért, a Marosért, a Küküllőért, a Nyárádért, a Szamosért, az Oltért, a Kőrösökért, a Hargitáért, a Gyimesekért, Kalotaszegért, a Mezőségért, a Szászföldért, egyszóval mindenért!
Miért írok ennyit Erdélyről? Hiszen, amit eddig ebben a témában írtam, szinte csak magamnak volt fontos, alig-alig akadt visszajelzés, és érdeklődés. Hogy lehet ez? Erdély a maga évszázados multikultúrális jellegével együtt, a magyar kultúra zászlóvivője volt és úgy érzem, hogy sok tekintetben még ma is az. Mégis mostohagyereknek tekinthető, mondom ezt, a mai Erdéllyel kapcsolatos romantikus és szentimentalista megnyilvánulások dacára. Valahogy sosem volt a helyén kezelve és mintha nem is akarták volna megérteni, hogy mennyire sajátos vonásai vannak. Nem véletlenül szokták Svájchoz hasonlítani – persze elsősorban a természeti adottságait tekintve. Három nép évszázados szimbiózisa teremtette meg azt a gazdagságot, aminek nyomait még most is észrevehetjük és természetesen ne csak anyagi értelemben vett gazdagságra gondoljunk. Valahogy mindig a szélsőségek uralják a magyar emberek gondolatait, amennyiben Erdély szóba kerül, vagy a teljes érdektelenség, vagy az érzelmi túlfűtöttség. Lehet sokan engem is ez utóbbi kategóriába sorolnak, bár én nem egészen értek ezzel egyet. Próbálom minél több oldalról megközelíteni a témát, körbejárni és elmélyülni benne, de minél többet tudok, annál inkább érzem, amit amúgy is tartok: nincsen abszolút igazság. Egyéni igazságok, rész-, és féligazságok vannak, amikből sokan – nagyot hibázva- az egészre következtetnek és tovább rontják és súlyosbítják a helyzetet. Értelmes párbeszédre lenne szükség, a tisztánlátást és a letisztázást meg kellene próbálni megközelíteni és tolmácsolni a többség irányába. A tényeket kellene kiemelni, amelyek többé-kevésbé objektív jelenségek és azután kellene értelmezni és meghallgatni mások értelmezését. Most és a múltban, úgy látom, fordított volt észjárás: értelmezéseket gyártottunk és gyártottak és azután azokat támasztották alá tényekkel, melyekre jobb esetben rövidebb-hosszabb idejű kutatások után rátaláltak, rosszabb esetben legyártottak, vagy tovább fejlesztettek.
Nagyon sokan felhívták a magyarság és a Kárpát-medence egészének a figyelmét az ilyen típusú gondolkodásra. Sikertelenül. Voltak, akik belebuktak a küzdelembe, de akadtak akik életük végéig kitartóan képviseltek egy eszmeiséget és nem váltak mártírrá. Kós Károlyt emelném, ki aki az általa és társai által életre hívott transzilvanizmus eszméjét tartotta üdvözítőnek, miután a fentiekben részletezett gondolkodásmód érvényesült – ez az én értelmezésem, lehet vele vitatkozni.
Tudatosan nem szerepeltetek történelmi adatokat, évszámokat, világpolitikai tendenciákat és aktuálpolitikai eseményeket. Tudatosan nem érintem Felvidék, Délvidék, Kárpátalja, a Vajdaság és az Ausztriához csatolt részek problémáit. Persze, Magyarország földrajzi elhelyezkedésénél fogva, mindig is frontvonalban volt, ráadásul a modern kor a gazdaságunkat is nyitottá tette, olyan szélesre nyitotta az ország kapuit, hogy már vissza sem lehet csukni azokat. Én most azonban a magyar gondolkodás tévútjaira és eltévelyedéseire szerettem volna a figyelmet felhívni. Súlyos keresztként nyomja a vállunkat a történelem és aki nem látja, hogy ez jelen idő, azzal bármit el lehet hihetni, az bábu és zsinórral lehet mozgatni örök időkig.
Csíki András (andrass)
|
|
|
|
|
Utoljára változtatva 01-17-2009 @ 01:55 pm
| Hozzászóló: lenaneni (Ideje: 01-17-2009 @ 07:40 pm)
Comment: ...mert volt egy vasfüggöny, 70 évig vasfüggöny választotta el a magyarokat a magyaroktól. Érdekesen működött: innem Erdélyből némely dolgot tisztán lehetett látni, ami túl történt, de onnam majdnem semmi nem látszott az itteni valóságból. És érdekes, hogy ez az át nem látás, át nem nézés, '89 után is működik. December ötödike pedig, az addig tisztán látók szemét is elhomályosította. Most, mint az oltárnál ott felejtett menyasszony, aki aki hűségesen várt évekig a vőlegényre, tele vagyunk sértettséggel, büszkeséggel. Magyarságunk biztos tudatában most már nem kérünk magyar állampolgárságot, de még magyar igazolványt sem kérünk/kértünk. Nem kérünk és nem várunk semmit. A kiváncsiskodókat kiváltképpen nem szeretjük.
Mi magyarok vagyunk itt, és azt az akármilyen állampolgárt, aki nem tudja, hogy Arany, Ady és Tóth Árpád erdélyi költők, hogy az erdélyi magyar iskolák nevelték öket magyarokká és költőkké, messziről lesajnáljuk.
Igazad van András, hogy megszólalsz, mert valamit tenni kellene, mert ha ez így halad tovább, éppen akkora ellentétek fognak közénk gyűlni, mint a palesztinok és a zsidók közé. |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Nefelejccss (Ideje: 01-17-2009 @ 08:09 pm)
Comment: Kedves András! Politikailag, emberileg is igazi érzelmekről beszélsz. Több, mint 45 éve, hogy Erdélyben jártam. Édesapám katonatiszt volt, és nyárra Bulgáriába a tengerpartra vitte a családot. Erdélyen csak átutaztunk, és egy éjszakát töltöttünk volna a terveink szerint, mégis sokkal hosszabb ideig kellett maradnunk. Mikor kaját vásárolni megálltunk egy boltnál, és kijöttünk, népes tömeg állt a magyar rendszámú autónál. Alig voltam 10 éves, nem értettem, miért nem folytatjuk az utat a tengerhez, de a táj csodálatos volt, az emberek kedvesek, szinte családtagok. Nem értettem, hogy az én kőkemény apám örök optimista, nevetésében miért látok elfojtott könnyeket. A bolgár tenger gyönyörű volt, de ennyi idősen csak kevés emlékem maradt. Erdélyt, az öreg bácsit, aki szorította a kezem, miközben apuval beszélt, sosem felejtem.... |
|
|
|
|
| Hozzászóló: andrass (Ideje: 01-18-2009 @ 10:25 am)
Comment: Kedves lenaneni azt hiszem teljesen egyet értünk, nagyon el van rontva ez az egész. Nincsen a helyén a történelmünk, a népünk, a jelenünk. Magát sem ismeri a magyar nép, csak lengedez mindig egy éppen uralkodó szélben. Ami pedig napjainkban folyik az egész egyszerűen nemzetrombolás - és nem, egyáltalán nem, csak pártpolitikára gondolok.
Kedves Nefelejccss! Talán egy éve indítottam egy fórumot, ahol azt a témát választottam, hogy mindenki mesélje el Erdélyhez kötődő élményeit. Éppen ilyeneket vártam volna, mint a tied, sajnos senki sem írt rá. Jó lenne ezt valamilyen formában mégis csak megvalósítani, majd gondolkodom.
Köszönöm, hogy elmondtátok a véleményeteket, András. |
|
|
|
|
| Hozzászóló: varga80 (Ideje: 01-19-2009 @ 07:42 pm)
Comment: ..., most itt ülök roppant hegyek közt, betegen a többi beteg közt, múltnak háttal halállal szemközt, lesz - e másképp várjam, ne várjam, lassan szétszéled a homályban bitang jószágom, kedvem s vágyam...
Tóth Árpád Kitartás!!!
Új tavaszig vagy a halálig |
|
|
|
|
|
