Katikáék hatan voltak testvérek. Az anyukája fehér asszony volt és Jolánnak hívták, az apukája meg cigány volt és Csiki Albert volt a neve. Purdé korában a cigánytelepen lakott Katika és a testvéreivel a dücskőn aludt. A dücskőt az apukája barkácsolta: "négy dücskőre -vagy farönkre- összeszögelt egy pár lécet és kibélelte szalmával. Olyan volt, mint a Jézuska bölcsője a jászolban, amit karácsonykor lehet látni a templomokban." Régi, rossz kabátokkal takaróztak. A Csirkefogúval egy pár tornacipőjük volt, így aztán hideg időben a Gyuszi reggel járt iskolába, délre hazajött, Katika meg délutánra ment.
De a cipőtől is jobban fájt neki, hogy nincs fülbevalója. Volt úgy, hogy még azzal is álmodott. Az Orsós Ibinek bezzeg volt! Kényeskedett is előtte:
- Rottyos Lidi! Nekem van olyan, ami neked nincsen, bibi!
No, egyszer megelégelte a Katica, lerántotta a földre, ütötte fejét, hátát, ahol érte.
- Nesze, gecike!- szuszogta, és kirántotta a fülönfüggőjét, hogy majdnem a füle is jött utána.
Ibike úgy megijedt, hogy soha többé nem csúfoskodott Katicával. Különben Katica talált egyszer egy aluminium drótot, kifaragta, aztán átfúrta vele a fülét. Kenyérből gyúrt magának galacsint, azt cérnára fűzte, s az vagy egy hónapon át kalimpált a fülibe, míg le nem ette egy éjjel az egér.
De akkor már Katica tudta, hogy Ibike semmivel sem több őnála, hiába aggat magára mindenféle sallang csicsát.

Na, ilyen lány volt purdé korában Katika.
Véletlenül akadt meg a szemem Tristan Schwartz: Katika cigányélete című könyvén, de nem is bírtam szabadulni tőle, míg a végére nem értem.
A most 29 éves fiatalembernek ez a harmadik regénye, azt mondják, az első kettő is letehetetlen.
Ajánlom jó szívvel, mindenkinek!