| Küzdőtér |
|
|
|
| Fullextra.hu: BLOG, Napló! |
|
|
|
|
Reménytelenség Ideje:: 11-23-2010 @ 05:42 pm |
|
|
|
|
Összeszorul bennem a csend,
Úgy fáj a magány, bőröm sós íze
Arcomba leheli a lúdbőr-pillanatot,
Belevág szívembe a tompa tőr,
Hiányod jajdul, sejlik fel a bőr alatt,
Elvégezted a végzetem, védtelen
Lelkem kiült egy száraz faágra,
Csak vihar ne támadjon, gyenge ág.
Ha mozdulok, mélybe hull a remény,
Családi fészked erős kapocs.
Szikla-bástya, hova megdöfve nem
Jutok, mert támad a szél és lelkem
Tétován ingadoz s aláhull örök reménytelenül. |
|
|
|
|
Utoljára változtatva 11-23-2010 @ 05:42 pm
| Hozzászóló: Attila61 (Ideje: 11-24-2010 @ 07:41 am)
Comment: Kedves Zsigmond! Nekem tetszik a versed, jobb lett volna a főoldalra tenned. Sokan élünk így, ezektől a gondolatoktól gyötörve. Ez egy patt helyzet, fájdalom nélküli kiút nem létezik, de nem is keressük. A boldogság , a szerelem szükséglete az embernek, de sajnos úgy tűnik fájdalom nélkül nem létezik. Nagyon szép érzésekről árulkodik a versed, ne add fel...Üdvözlettel! Attila! |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Zsigmond (Ideje: 11-24-2010 @ 01:57 pm)
Comment: Kedves Attila!
Köszönöm, hogy olvastad.
Nem adom fel, csak fáj. |
|
|
|
|
|
