| Küzdőtér |
|
|
|
| 102 - 102: egyetlen percig |
|
|
|
|
Előadó: 102
Album: 102
Szerző, cím: 102: egyetlen percig
Meghallgatva: 1009
Beküldte: 102
|
egyetlen percig...
hüvelyk. legyen ö az eltelt éveke! az egyetlen, amelyen keresztül megsaccolható a kor - amely maga is oly viszonylagos. évek. az, hogy értelmetlenek, vagy valami titkos célja volt-e velük a kurva sorsnak, az ebben az esetben igazán csak sokadlagos szempont. nézem. meggörbül, kicsit görcsösen, ahogy a gerinc görbül meg az elképzelt helyükre cipelt terhek megúnásig újraálmodott súlya alatt. gerinc.
mutató. a figyelmeztetés. nekem egy felkiáltójel. mostanság könnyü felkiáltójelekbe botlani. lassan összeáll majd belölük egy kalitka és választ kell akkor adni a kérdésre: kívül-e, vagy belül? a kérdés csak az oldalakra vonatkozik. a határok, a bezártság ténye ugyanaz mindkét oldalon. látlak. közben puskin, csak amúgy szimultán. büdös francért nem akar már senki párbajozni? gyülölöm megvágni én - magam. vér.
középsö. valami tengelyfélének kellene lennie. de esetlen. és megesetlen - tenném hozzá. tenném hozzád. szóval, hogy félek, összehullna egy ijedtségszagú felhöcskét hagyva csak, ha nem tartanák minden oldalról ök, akiknek nem lehet elég a hála... közben meg mégsem. mármint, hogy sosem akkor a hála, amikor az bármilyen módon logikus volna. törvényszerü lenne? a természet törvényei - már, ha vannak egyáltalán. a hajnali szorítás például, amely belülröl veti szét az agyat. elaludni nem mersz. aztán a rángatódzó gyomor, mikor még mindig, pedig már nincs mit. ívbe görbít. epe.
gyürüs. a legkevésbé tiszta szerep az övé. most párhuzamosok jutnak eszembe. nem az a sok-sok általában párhuzamos, hanem ezek itt elöttünk. velünk. párhuzamosok, amelyek ugyebár a végtelenben... mosoly. végtelen. soha. kevés ehhez már az az idö. végtelenekhez meg sohákhoz. egy gyürü. a kigyó, amelyik saját farkába harap. újra és újra. öklömnyi lyuk a mellkason. tépett börszélek. a lyuk egy maroknyi fehér tollal tessék-lássék kitömve, hogy össze ne zuhanjon teljesen. zuhanás. könnyfolt. valamiféle élet. szív.
kisujj. az éjszakák zaklatott, viszonylagos perspektívái. ahogy mind kisebb leszel. állok. hajolok. elöre! érzem az aszfalt szagát. gurulsz. kisebb és kisebb. kis seb. hazudok megint. ívbe görbít megint. mindez korábban van, csak aztán lesz teljesen vége egyszer. az agy, ami kihagy. offline. agy. offline. agy. offline. agy. agy. agy.
egyetlen percig a kezeddel játszom... aztán a semmi... csend. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
